12. rész: Békekötés

Sziasztok!

Nos, elég régen írtam már nektek, így itt volt az alkalma. Szeretném, ha tudnátok, hogy a Bessiamhez hasonlóan a Carry is véget ér 2 rész és egy epilógus múlva, ám mivel a rengeteg magánügyi dolgom miatt megbocsájthatatlan kimaradásaimat és késlekedéseimet el kellett viselnetek, úgy döntöttem a történet visszatér egy második évaddal! Így pár évvel idősebben, de továbbra is nyomon követhetitek majd a barátok életét, és megtudhatjátok azt is, hogyan alakul Bessie és Liam kapcsolata is a jövőben. Remélem, örültök neki! :) További hírekkel a 2. évadot a későbbiekben kaptok, addig is jó olvasást. Higgyétek el, még rengeteg fordulatot tartogatok nektek!

.xx

C.

A napsugarak erőszakosan törtek maguknak utat a függönyök közötti réseken, ezzel kényszerítve, hogy kinyissam szemeimet. Harry hason fekve, egyenletesen szuszogott mellettem, miközben göndör tincsei eltakarták előlem arcát. Lepillantottam és az eldobált ruhák látványa eszembe juttatta a tegnap este történteket. Gyomrom apró görccsé zsugorodott, majd mint, akit tüzes vassal égetnek meg, kiugrottam az ágyból és magamra öltöttem ruháimat. Kétségbeesetten szembesültem azzal, hogy bár sosem voltak ellenemre az egy éjszakás kalandok, ezen a reggelen az elégedettség helyett mindösszesen egyetlen dolgot éreztem: kétségbeesést. Bár tagadhatatlanul vonzódtam Harryhez, és az esténk is mesébe illő volt, talán éppen ezért éreztem úgy, hogy iszonyatosan rossz ötlet volt belemenni. Nem akartam csak egy strigula lenni a listáján. Neki nem.
A mosdóba mentem, hogy leöblítsem arcomat, melynek vége az lett, hogy egy gyors zuhanyozással mostam le magamról a bőrömre száradt izzadtságcseppeket. Reméltem, hogy a felfrissülés majd segít megoldást találni az újonnan kialakult problémára, ám egyetlen épeszű ötlet jutott csupán eszembe: hazamenni.
Vendégszobámba léptem, majd miután magamra öltöttem egy kellően kényelmes öltözetet ruháimat elrendeztem bőröndömben és előkerestem papírjaimat is. Egy pillanatra megfordult fejemben, hogy szó nélkül távozzak, ám Harold erre nem adta meg az esélyt. Éppen a lépcsőn bukdácsoltam lefele, mikor meghallottam lépteit.
- Nem tudok aludni nélküled – arcáról azonnal eltűnt a mosoly, amint rám emelte tekintetét. - Mit csinálsz?
- Hazamegyek – alsó ajkamba haraptam és kényszerítettem magam, hogy ne nézzek szemeibe.
- De mégis miért? Chloe, ha a tegnap estéről van szó... - Nem engedtem, hogy befejezze. Nem akartam az elmúlt éjszakáról beszélni, hiszen fogalmam se volt, mit is mondhatnék. Képtelen voltam még a saját gondolataimat is helyretenni.
- Időre van szükségem. Én... azt hiszem... nekem most, el kell mennem – összefüggéstelenül motyogtam el a szavakat, miközben leküzdöttem a bőröndöt a lépcsőfokokon. Minden erőmmel megpróbáltam kikerülni őt, a legalsó foknál azonban elállta utamat.
- Chloe... - kényszerített, hogy ránézzek, a szemében felcsillanó fájdalom pedig bűntudattal töltötte meg szívemet. Még se gondolhattam meg magamat. Nem, és nem!
- Kérlek, Harry ne próbálj meg megakadályozni! Köszönöm, hogy elhoztál és megmutattad nekem a várost, igazán kedves tőled, de... de most már haza kell mennem – magam is meglepődtem, milyen határozottan és ellenvetést nem tűrően képes voltam kiejteni számon a szavakat.
- Legalább engedd meg, hogy kivigyelek a reptérre – cuccaimat az előszobába húztam, majd leguggoltam, hogy felvegyem tornacipőmet.
- Jobban örülnék, ha hívnál egy taxit – mély sóhaj tört fel torkából és hosszú percekig csak állt mellettem, arra várva, hátha meggondolom magam, én azonban nem tágítottam. Azt nem engedhetem meg magamnak.
Miután beletörődött, hogy nem tágítok döntésem mellől, a szobába sétált telefonjáért, majd tárcsázta az egyik taxisofőr számát.

Egész repülőút alatt kattogott az agyam és kezeimet tördeltem. Kényszeres tevékenység volt ez nálam stresszhelyzet esetén, most azonban senki se volt mellettem, hogy leállítson.
Nem akartam elhinni, hogy ostoba módon belebonyolódtam ebbe az egészbe Harryvel. Mert bár nem egyikünk sem vetette meg az egy éjszakás kalandokat, ezúttal valami teljesen más volt. Nem hasonlítható a korábbi kalandjaimhoz. Mintha most sokkal több rejlett volna a dolgok mögött... Erre azonban gondolni se akartam.
A hosszú repülőút után fogtam egy taxit és azzal indultam haza. Az időeltolódás miatt nálunk még csak most hajnalodott és nekem eszem ágában se volt testvéremet máris kirángatni a Heathrow-ra. Így is, hazaérkezésem után megpróbáltam a lehető leghalkabban birtokba venni szobámat, ám alighogy megszabadultam cipőmtől, Drew kócos, égnek meredező hajával találtam szemben magamat, míg Hayley két ásítás között követte őt.
- Húgi? Mit keresel itt? - meglepetten nyugtázták jelenlétemet, melyért nem hibáztathattam őket. Az eredeti terv szerint csak napok múlva lett volna esedékes érkezésem.
- Itt lakom – szememben megpillanthatta az órák óta gyülekező könnyeket, mert tekintete aggódóvá vált és közelebb húzott magához egy ölelésre.
- Mi történt? - mélyet sóhajtottam, majd arcom mellkasába fúrtam, mielőtt nagy vonalakban elpanaszoltam az angyalok városában történteket. Nem is gondoltam, milyen nagy szükségem volt egy testvéri ölelésre, míg meg nem kaptam.

Ezt követően a napok mintha lelassultak volna körülöttem. Bármit csinálhattam, az órák ugyanolyan lassan és vontatottan teltek. Harry folyamatosan üzeneteket írt, kifejezve, hogy még mindig nem érti, miért is szaladtam egészen Angliáig. Bár először megfogadtam, hogy nem részesítem válaszban, végül pár szóval mindig reagáltam, ám hazaérkezésemet és együtt töltött esténket ért kérdéseit mindig sikerült reakció nélkül hagynom. Tudtam, hogy ezzel megbántom őt, de kénytelen voltam ezt tenni. Az egyre ritkábban érkező üzenetek és Bessie elmondása szerint igen mélyen érintette a dolog, mely továbbra is azt igazolta, hogy jól döntöttem, mikor felültem a repülőre. Ha a göndör érzései tényleg komolyabbak irányomba, mint egy kósza este, hogyan lennék képes én is nemet mondani neki, ha a közelében maradok? Aztán az esetlegesen elkezdett párkapcsolatunk hirtelen befuccsolna, ahogy az össze többi ezelőtt, amint rájönnek, hogy milyen elviselhetetlen is vagyok valójában. Hiszen, ha már korábban annyiszor sikerült elszúrnom a dolgokat, majd pont most egy világsztárral ne tenném ugyanezt?
Barátaimnak persze nem mondtam semmit a bennem kavargó érzésekről. Bármennyire is feszegették a témát, nagyon ügyesen sikerült válaszra se méltatnom hosszú hetekig. Mikor aztán bulizni mentünk és megerőltetve se voltam képes régi formámat hozni, tudtam, hogy nem kerülgethetem tovább a dolgot és beszélnem kell róla valakivel. Ehhez pedig ki lenne jobb ember, mint a legjobb barátnőm?
Bár már a parti estéjén elhatároztam, hogy minél előbb beszélek vele és kiöntöm neki a szívem, a közbe érkező Liam-Skyler légyott felszínre kerülése azonban kissé késleltette a dolgokat.
Habár tudtam, hogy az énekes Ausztráliába vitte Bessiet bizonyításképpen és Josh azt tanácsolta,ne zavarjam őket, nem bírtam tovább magamba tartani az agyamban kavargó gondolatokat, így muszáj volt tárcsáznom legjobb barátnőm számát és egy rövid csevej során elpanaszolnom mindazt, melyet oly' sokáig magamban őriztem.
Hazudnék, ha azt mondanám nem frusztrált kissé, hogy Liam mellette végighallgatta a beszélgetést, ám, ha ezzel jár Bessie boldogsága, befogom a számat és lenyelem a békát, melyet korábbi ellenszenves viselkedése miatt érzek mai napig.

A telefonbeszélgetés legjobb barátnőmmel kissé megnyugtatott, de nem segített abban, hogy előbbre jussak az ügyben. Bár az ikrek és Drew is támogatták a Bessie által mondottakat, miszerint ostoba vagyok, amiért annyira félek, hogy ismét kudarcba torkollik egy kapcsolat, hogy bele se merek vágni, továbbra is hajthatatlan voltam. Tagadhatatlan azonban, hogy legbelül újra és újra átrágtam magam azon a bizonyos ''Mi lenne, ha...'' kérdésen. Napok teltek el így és éreztem, hogy felállítottam érveim egyre kevésbé állják meg a helyüket és gátolnak meg attól, hogy felkapjam a telefonom és tárcsázzam Harry számát. Végtére is már úgy hiányzott a hangja!
Mélyet sóhajtottam a konyha asztal mellett, miközben a pulton heverő telefonomra pillantottam.
Kényszerítettem magam, hogy ismét laptopom képernyőjére nézzek, bár a hivatalos szöveg szinte már összefolyt szemeim előtt. Háromszor rágtam át magam egyes sorokon, mire végre sikerült megértenem, miről is van szó. Tudtam, hogy így a munkámmal játszok, de a nekem kiszabott feladatok nem készülnek el maguktól csak azért, mert képtelen vagyok egy göndör fürtös énekest kiverni a fejemből.
A csengő szakította félbe gondolatmenetemet. Felálltam az asztaltól és az ajtóhoz siettem, ám alig, hogy kitártam, kedvem lett volna visszacsapni.
- Chloe, várj már! Csak egy pillanat – Liam lábát az ajtó és a küszöb közé szorította, nehogy bezárhassam előtte az ajtót.
- Tisztázzuk, hogy csak Bessie miatt engedlek be a személyes terembe – sóhajtottam egyet, majd engedtem, hogy lakásomba lépjen.
- Nekem az is elég – biccentett. A konyhába vezettem és az egyik szék felé intettem. - Nézd én tudom, hogy a kapcsolatunk nem indult túl fényesen – felhorkantottam szavai hallatán. Az nem kifejezés! - De szeretném, ha elásnánk a csatabárdot. Nem kérem, hogy legyünk barátok, hiszen nem is kérhetem, ugyanakkor van két ember, akik mindkettőnk életében fontos szerepet töltenek be, és nem szeretném, ha kényelmetlenül kellene érezniük magukat miattunk. - mély levegőt vettem, mielőtt válaszoltam volna. Tudtam, hogy igaza van, ám még mindig nehezen barátkoztam meg vele.
- Szóval akkor a bunkó énednek búcsút mondtál? - bólintott. - Végleg? - ismét biccentett. - Rendben. Amíg nem bántod meg Bessiet, hajlandó vagyok kevésbé ellenszenvesen irányulni szerény személyedhez.
- Csak úgy, mint én – kezét nyújtotta én pedig megráztam azt. Az egyezség tehát megköttetett. - Ám lenne még itt valami – előhúzott egy borítékot farzsebéből, majd felém nyújtotta.
Félve nyitottam ki a papírdarabot. Ha pénz van benne... ha le akar fizetni.... én esküszöm, hogy... Kivettem a gondosan összehajtogatott papírlapot, majd széthajtottam. Tágra nyílt szemekkel nyugtáztam nevemet a repülőjegyen.
- Nézd, tudom, hogy nincs jogom beleszólni, de fontos vagy neki, ahogy ő is neked. Szenvedtek külön. Hidd el, én tudom, milyen az, ha ellöksz magadtól valakit, csak mert félsz beismerni, hogyan érzel! Amondó vagyok, hogy adj neki egy esélyt! Mással talán azért nem működött, mert nem olyan volt, mint Harry. Hidd el, ő igazán megbecsüli a lányokat. Nem minden az, amit a sajtó mutat... - percekig töprengtem szavain, ám képtelen voltam döntésre jutni. Teljesen zavarba jöttem Liam kedves gesztusától, ugyanakkor még mindig bennem volt a félelem.
Látta, hogy nehezen találom a szavakat, így ismét megszólalt. - Még van pár órád, hogy átgondold, hogyan döntesz. - Azzal sarkon fordult és kilépett az ajtón.
- Liam?! - szóltam utána. Kíváncsi tekintettel fordult vissza az ajtóból. - Köszönöm. - Legyintett egy apró mosoly kíséretében, majd magamra hagyott kavargó gondolataimmal.

11. rész: Az angyalok városa

Bár el kell ismernem, hogy az angyalok városának időjárása igazán megnyerő a ködös és mindig esős Londonhoz képest, azonban nem tudtam elmenni szótlanul az emberek kisugárzása mellett. Mintha mindent körbeölelne a hollywoodi kisugárzás. Az emberek ideköltöznek, hogy a sztárrá válás reményében, vagy ami még rosszabb, a sztárokkal való találkozás reményében. Utóbbiról már a repülőtéren sikerült egyértelmű tanúbizonyosságot nyernem, mikor is majdnem agyon nyomták Haroldot, miközben a kocsihoz igyekezett testőrei kíséretében. Szerencsére volt annyira figyelmes, hogy engem a hátsó kijáraton át menekítsen ki a rajongóhad elől. Így megúszhattam néhány fölösleges és teljes mértékben kitalált pletykát, mely másnapra minden bizonnyal elárasztaná a sajtó mindennemű orgánumát.
Végül a hosszú repülés és kései érkezésünk fáradalmainak köszönhetően első Amerikában töltött napom többnyire az alvásról szólt. Bár én a munkával töltött estéimnek köszönhetően már egészen jól hozzászoktam, hogy kevés alvással is jól boldoguljak, Harry-nek azonban most nyílt alkalma kipihennie az elmúlt hetek nagy hajtásának fáradalmait, ezért inkább nem is zavartam. Miután tizenegy óra körül kivetett az ágy, a konyhában élve az énekes érkezésünkkor megejtett ’’érezd otthon magad’’ szavaival, készítettem magamnak egy szendvicset és egy csésze kávét, majd kiültem a teraszon heverő napágyak egyikére. Ha őszinte akarok lenni, még mindig kényelmetlenül éreztem magam ebben az egész luxussal tuningolt világban, ahol csak az erkély nagyobb, mint az egész szobám és ahol a kertbe beférne egy egész esőerdő, ugyanakkor azt is megértettem, miért szeretett Harry bele éppen ebbe a házba. Bár még csak a legfőbb helységeket láttam, már az éppen elég volt, hogy megkedveljem cimborám otthonának stílusát.
Kortyoltam egy utolsót kávémból, majd az asztalra csúsztattam a bögrét és lábaimat ismét papucsomba bújtattam. Gondoltam, ha már a házigazda békésen alussza álmait, önállósítom magam és körbenézek hodály méretű lakásában. Első célpontomnak pedig magát az udvart választottam.
Miután lesétáltam a lépcsőkön szemügyre vettem a medencét, és már el is terveztem, milyen jót fogok benne mártózni. Végtére is ez a legkevesebb, amit megengedhet nekem, ha már elcibált a világ másik végére. A medence után a vendégház felé közelítettem, ám egy percre elkalandoztak a gondolataim az inda szerű fanövendékek láttán. Vajon én vagyok az egyetlen, aki előtt most megjelent Harold, mint Tarzan? Végül is a haja már megvan hozzá…

Legalább egy órát bóklásztam pizsamában, mielőtt újra visszatértem a ház falai közé. Ez idő alatt elámultam a vendégház méretein és felfedeztem, hogy a kert egészen a los angelesi kanyonig tart. Nem találtam a szavakat, amikkel jellemezni tudtam volna a beverly hillsi otthont, ha megkérnek rá. Talán ez az a hely, amiről a kislányok álmodoznak, habár a kastélytorony hiányzik és eddig még istállót sem találtam.
Miután felöltöztem elmostam mosatlan edényeimet és a talált alapanyagokból összeütöttem egy gyors makarónit. Nem volt energiám már azon is eltöprengeni, ki tölthette fel a hűtőt. Végtére is, biztosan van legalább egy takarítónője, merthogy ő tartsa ilyen tisztán a lakást, az szinte lehetetlen. Mivel Harry még aludt, mire elkészültem, úgy gondoltam folytatom korábbi felfedezős játékomat, ám ezúttal a lakás falain belül. Végül egy újabb másfél órányi mászkálás és gyönyörködés után egészen pontosan öt hálószobát számoltam – beleértve azt is, melyet én birtokoltam, valamint azt, melyben göndör fürtös barátom az igazak álmát aludta -, négy fürdőszobát, edzőtermet és számos szabadidős tevékenységnek helyet adó termet sikerült a képzeletbeli listámra vésnem, mielőtt az utolsó ajtóhoz léptem. Alighogy kezemmel lenyomtam a kilincset, mikor ismerős léptekre lettem figyelmes.
- Jó reggelt! – ásítozott a ház ura, majd felhúzott szemöldököm láttán elmosolyodott. – Hát te?
- Csak körbevezettem magam… - legyintettem. Kezét az enyémre csúsztatta és benyitott az utolsó szobába, mely egy könyvtár volt.
- Vaó – szemeim egyszerre csillantak fel az örömtől, és váltak értetlenné a meglepődöttségtől.
- Mi a baj? – vállával az ajtófélfának támaszkodott és engem figyelt sűrű fürtjei mögül.
- Csak nem gondoltam volna, hogy van egy könyvtárad… Mármint, azt hinné az ember, hogy a legvastagabb kötet, ami a kezedbe került az FHM magazin volt – megforgatta szemeit, majd közelebb lépett hozzám.
- Tévedés. Csak és kizárólag meleg-pornóval teletűzdelt újságokat vagyok hajlandó olvasni – tetszett, hogy ennyire belement a játékba, így csak kacéran alsó ajkamba haraptam és rákacsintottam.
- Tudtam én! – mindketten felkacagtunk.

A nap hátralevő része úgy telt, ahogy kezdtük. Meglehetősen lustán. Ebéd után kifeküdtünk a nyugágyakra napozni, miközben Harry megállás nélkül arról beszélt, hogy bár szereti a családját, mindig örömmel jön ide, ahol kicsit ki tud kapcsolni és elbújni a világ elől.
Bár elég viccesen hangzik, hogy egy olyan városban sikerült rejtekhelyet találnia, ahol már a reptéren is kamerák vannak a bokorban, ám újra és újra végignézve otthonán, rá kell jönnöm, hogy valamelyest igaza van. Végtére is a magas falak és az esőerdő stílusú növényzet eltudja őt rejteni a kíváncsiskodóktól.
- Nem tudom. Nekem még mindig nem olyan nagy szám a te Los Angelesed – feleltem neki később, mikor már a medencéjében lebegtem egy felfújható matracon. – Úgy értem az idő szép, de ennyi.
- Persze, hogy ezt mondod, hisz még csak a repteret láttad – pillantott rám napszemüvege mögül. – Holnap körbevezetlek a városban.
- Harry Styles lesz az idegenvezetőm a világ egyik legismertebb városában? Te jó ég! – sikongattam, mint egy tizenéves kislány, aki most pillantotta meg sztárideálját.
- Haha – tetetett nevetést, mire kiöltöttem rá a nyelvem. Válaszként keze a matracom széléhez siklott, majd egy határozott mozdulattal leborított róla. Prüszkölni kezdtem, amint a víz felszínére értem.
- Ha harc, hát legyen harc – huncut pillantással néztem rá, ám mire megmozdult volna, már ráugrottam, így a víz alá nyomva őt a matracával együtt. Kacagva kaptunk újra levegő után, majd mint a kisgyermekek, egymást kezdtük el lefröcskölni. Gyermeteg énjeinknek örömet okozva eljátszadoztunk még így egy darabig, majd egy gyors zuhany után még leültünk a kanapéra, hogy megnézzünk közösen egy filmet. Nagy meglepetésemre, mindössze három perc elég volt, hogy kiválasszunk egyet, pedig azt hittem, órákig tartó vitába kell majd ölnöm az est végére már-már lankadó energiámat. Így azonban tartalékolhattam másnapra, és mint kiderült, jól is tettem. Már egészen korán – legalábbis az előző naphoz mérten – útnak indultunk, hogy a sztárcsemete megismertesse velem hőn szeretett városának turistanevezetességeit. Bár az esetek 80%-ban a rajongókkal való fényképezkedésbe torkollott a dolog, összességében jó napot zárhattunk magunk mögött. Arról nem is beszélve, hogy Harolddal nem csak a civakodás, de a nevetés minden válfaja kellemesnek bizonyult.

Az Amerikában töltött harmadik napomon aztán egy kávézó látogatása után ismét a medencében kötöttem ki. Végre sikerült szereznem egy kis barna árnyalatot a bőrömnek, melyre Londonban csak évente alig pár napon van lehetőség.
Végül, bár a víz és a nap kiszívta belőlem az energia egy részét, Harold addig nyüstölt, míg be nem adtam a derekam, hogy ismét filmnézéssel zárjuk a napot.
Elhasaltam az ágyon és ráhagytam a választás jogát, ő azonban nem mutatott hajlandóságot arra, hogy megmozduljon. Ehelyett inkább telefonját nyomkodta.
- Mit lehet ennyit pötyögni azon a kis vackon? - pillantottam fel rá, mire meghallottam a fényképező üzemmód jellegzetes kattanását. Egy pillanatra eltátottam számat, amiért képes volt lefotózni, majd amikor a hang megismétlődött, arcomat tenyerem mögé rejtettem és felkaptam az egyik díszpárnát ágyáról.
- Hagyd abba! - mobiltelefonját megcélozva dobtam el a szivaccsal töltött anyagot, ám ő sikeresen hárította azt egy nevetés kíséretében.
- Most miért? - újabbakat kattintott, habár biztos vagyok benne, hogy nem tudta tovább fotózni az arcomat. Feltéve, ha eddig is azt örökítette meg...
- Nem szeretem, ha fényképeznek. Ronda vagyok – nyögtem, mire megforgatta szemeit és letette telefonját az asztalra, majd áthuppant mellém az ágyra.
- Hogy, mi vagy? - tenyerét füle mögé emelte, ezzel jelezve, hogy hallani szeretné, amint elismétlem korábbi szavaimat.
- Ronda? - inkább hatott kérdésnek, mintsem kijelentésnek és magam sem gondoltam igazán komolyan. Sosem gondoltam, hogy szép vagyok, de elfogadni mindig is elfogadtam önmagamat úgy, ahogy vagyok.
- Hát akkor jól figyelj! Gyönyörű vagy! - államnál fogva emelte fel fejemet, hogy szemembe tudjon nézni. - Éppen ezért is örökítettelek meg. Ritkán látni ilyen szépséget ebben a lakásban – megforgattam szemeimet, nem csak a kinézetemet ért durva túlzás, de a lakását illető megszólalását illetően is. Biztos vagyok benne, hogy naponta fordulnak meg nála szebbnél szebb Victoria's Secret modellek.
- Gondolom lekötelezve kell éreznem magam, amiért ez egy olyan srác szájából hangzott el, aki a meleg pornós újságokat részesíti előnyben az FHM helyett – szekálódtam vele, mire közelebb hajolt hozzám.
- Hát hogyne... - hevesen bólogatott, majd nyelvet öltött rám. - Gondolom, akkor az se gond, ha ezt teszem -apró puszit lehelt szám sarkába.
- Ha ezzel próbálod bizonyítani heteroszexualitásod, megsúgom, hogy nem jött be – széles mosollyal néztem rá, ám ő örömmel fogadta el kihívásomat.
- Hmm. És talán ez? - pár milliméterrel arrébb, ajkaimra nyomta száját. Egy pillanatra megfordult fejemben, hogy hátrahőköljek, ám meleg ajkainak érintése túlságosan kényelmesnek bizonyult ahhoz, hogy megpróbáljak elszakadni tőle.
- Ez... ezzel már haladunk – suttogtam, mire tenyerét arcomra simította és miután váltottunk egy bizalmas pillantást, ismét ajkaimra tapadt.

Hosszú percek teltek el, miközben egymás ajkait faltuk. Menet közben befészkeltem magam az ágyba, ő pedig fölém egyenesedett. Keze végigsimított nyakamon, majd megállapodott a mellemen. Aprót sóhajtottam, majd miután rájött, hogy eszem ágában sincs ellenkezni, hosszú ujjai felsőm alá siklottak.
Bár az agyam egyik szegletében megfordult, hogy ellent mondjak hirtelen előtörő vágyainknak, valahol az egymás ruháit lefeszegető kezeink és alig elváló ajkaink között sikerült jó mélyre taszítanom.
Hálát adtam Istennek, amiért hagyta a szokásos dumát, hogy akarom-e, komolyan gondolom-e. Jelenleg egyetlen dologban voltam biztos, és az az volt, hogy nem akarok elszakadni tőle.

Miután sikeresen kibújtatott felsőmből, apró puszikat lehelt nyakhajlatomtól, dekoltázsomon át egészen köldökömig. Apró sóhaj szakadt fel torkomból, majd kezeimet csípőjéhez csúsztattam, hogy egy határozott mozdulattal megszabadítsam pólójától. Elmosolyodott, majd egy gyors mozdulattal kioldotta melltartómat és pántjait lecsúsztatta vállaimon. Ujjaimat göndör fürtjei közé csúsztattam, miközben feszülő nadrágjával hadakoztam.
Egyszerre nyújtott élvezetet meleg ajkainak puha kényeztetése melleimen és igyekeztem benne is hasonlóan erős érzelemhullámot elindítani. Mire farmernadrágja a földre került, alsónadrágját is sikerült róla lefeszegetnem, köszönhetően az említett darabok túlzott feszességének, azt azonban nem mondhatom, hogy nem volt ínyemre, hogy két legyet üthettem egy csapásra. A látvány pedig, melyet mind ez idáig elfedett szemeim elől a textil, még inkább segített élvezetem felerősödésében.

Kezemet azonnal meredező férfiasságára csúsztattam, majd lassú fel-le mozgással igyekeztem kedvére tenni, a torkából feltörő sóhaj pedig arra engedett következtetni, hogy jó úton haladok. Viszonzásképpen mutatóujjával arrébb húzta bugyimat és lágy simogatással próbálta még jobban feltüzelni kedélyeimet.
Elég volt pár pillanat, hogy megtalálja legérzékenyebb pontomat ezzel ösztönös, akaratom elleni rángásra késztetve testemet.
Úgy éreztem, már csak pillanatok kérdése az élvezet csúcsa, mire ujjai elszakadtak csiklómtól és fehérneműm lehúzásával foglalatoskodtak. Kisepertem arcomból a szemem elé hulló, kósza hajtincseket és felnéztem az énekes arcára. Széles mosolya szinte füléig ért.
- Élvezed, hogy kínzol, mi? - ujjaim mellkasán játszadoztak, míg igyekeztem helyreállítani egyenetlen légzésemet.
- Mindennél jobban – kuncogott fülembe.
Nem tudom meddig tervezte húzni idegeimet, ám amint az utolsó textil is végleg lekerült rólam, erőszakosan emeltem felé csípőmet. Ha akart volna, sem menekül.
Szerencsére nem kellett sokat várnom, hogy végre óvatosan, de belém csusszanjon.
Míg torkomat egy apró sóhaj, partneremét egy igen hangos nyögés hagyta el. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha már évtizedek óta vágyott volna erre a pillanatra.
Közelebb hajolt hozzám, miközben könyökeire támaszkodott, ám ezúttal egyikünk sem vágyott arra, hogy csókban forrjunk össze együttlétünk alatt. A szapora nyögések egyébként se adtak volna rá lehetőséget, így inkább arcomat nyakhajlatába fúrtam, miközben csípőmet az általa diktált, folyamatosan gyorsuló tempóhoz igyekeztem igazítani.
Pár perccel később, ujjaimat lapockájára simítottam, miközben igyekeztem minél közelebb szorítani magamhoz a gyönyör idejére. Mire orgazmusom véget ért, Harry is elélvezett egy férfias nyögés kíséretében. Kihúzódott belőlem, majd mellém dőlt. Apró csókot lehelt homlokomra, majd karjait körém fogva megfordított, így neki háttal feküdtem. Közelebb bújtam hozzá ezzel elősegítve, hogy eme új pózban is belém hatolhasson.
Korábban is tapasztaltam már, hogy néhány srác esetében így sokkal nagyobb tud lenni az élvezet, mint a misszionárius póz során, ám Harry elégedett sóhajai és művészi csípőmozgása így is meglepett. Sosem volt ínyemre túlzottan ez a póz, ám az orgazmus, melyben az énekes részesített eltörölte korábbi ellenszenvemet.
Felsóhajtottam, arcomat pedig a párnába fúrtam. Testemről patakokban folyt a víz, hajam pedig csapzott volt. Miután sikerült lecsillapítani testem remegését, Harold ismét kihúzta belőlem férfiasságát, majd finomat áttörölte egy papírzsebkendővel. Levegővételei az enyémhez hasonlóan egyenetlenek és szaporák voltak. Miután végzett a tisztogatással rám emelte tekintetét és tenyerét csípőmre simította. Elmosolyodtam és fejemet mellkasára hajtottam. Szorosan tartott karjaiban, míg a körülölelő csendben a hirtelen szerzett fáradtságnak köszönhetően álomba nem szenderültünk.