Sziasztok!
Nos, elég régen írtam már nektek, így itt volt az alkalma. Szeretném, ha tudnátok, hogy a Bessiamhez hasonlóan a Carry is véget ér 2 rész és egy epilógus múlva, ám mivel a rengeteg magánügyi dolgom miatt megbocsájthatatlan kimaradásaimat és késlekedéseimet el kellett viselnetek, úgy döntöttem a történet visszatér egy második évaddal! Így pár évvel idősebben, de továbbra is nyomon követhetitek majd a barátok életét, és megtudhatjátok azt is, hogyan alakul Bessie és Liam kapcsolata is a jövőben. Remélem, örültök neki! :) További hírekkel a 2. évadot a későbbiekben kaptok, addig is jó olvasást. Higgyétek el, még rengeteg fordulatot tartogatok nektek!
.xx
C.
Nos, elég régen írtam már nektek, így itt volt az alkalma. Szeretném, ha tudnátok, hogy a Bessiamhez hasonlóan a Carry is véget ér 2 rész és egy epilógus múlva, ám mivel a rengeteg magánügyi dolgom miatt megbocsájthatatlan kimaradásaimat és késlekedéseimet el kellett viselnetek, úgy döntöttem a történet visszatér egy második évaddal! Így pár évvel idősebben, de továbbra is nyomon követhetitek majd a barátok életét, és megtudhatjátok azt is, hogyan alakul Bessie és Liam kapcsolata is a jövőben. Remélem, örültök neki! :) További hírekkel a 2. évadot a későbbiekben kaptok, addig is jó olvasást. Higgyétek el, még rengeteg fordulatot tartogatok nektek!
.xx
C.
A
napsugarak erőszakosan törtek maguknak utat a függönyök közötti
réseken, ezzel kényszerítve, hogy kinyissam szemeimet. Harry hason
fekve, egyenletesen szuszogott mellettem, miközben göndör tincsei
eltakarták előlem arcát. Lepillantottam és az eldobált ruhák
látványa eszembe juttatta a tegnap este történteket. Gyomrom apró
görccsé zsugorodott, majd mint, akit tüzes vassal égetnek meg,
kiugrottam az ágyból és magamra öltöttem ruháimat.
Kétségbeesetten szembesültem azzal, hogy bár sosem voltak
ellenemre az egy éjszakás kalandok, ezen a reggelen az elégedettség
helyett mindösszesen egyetlen dolgot éreztem: kétségbeesést. Bár
tagadhatatlanul vonzódtam Harryhez, és az esténk is mesébe illő
volt, talán éppen ezért éreztem úgy, hogy iszonyatosan rossz
ötlet volt belemenni. Nem akartam csak egy strigula lenni a
listáján. Neki nem.
A mosdóba mentem, hogy leöblítsem arcomat, melynek vége az lett, hogy egy gyors zuhanyozással mostam le magamról a bőrömre száradt izzadtságcseppeket. Reméltem, hogy a felfrissülés majd segít megoldást találni az újonnan kialakult problémára, ám egyetlen épeszű ötlet jutott csupán eszembe: hazamenni.
Vendégszobámba léptem, majd miután magamra öltöttem egy kellően kényelmes öltözetet ruháimat elrendeztem bőröndömben és előkerestem papírjaimat is. Egy pillanatra megfordult fejemben, hogy szó nélkül távozzak, ám Harold erre nem adta meg az esélyt. Éppen a lépcsőn bukdácsoltam lefele, mikor meghallottam lépteit.
- Nem tudok aludni nélküled – arcáról azonnal eltűnt a mosoly, amint rám emelte tekintetét. - Mit csinálsz?
- Hazamegyek – alsó ajkamba haraptam és kényszerítettem magam, hogy ne nézzek szemeibe.
- De mégis miért? Chloe, ha a tegnap estéről van szó... - Nem engedtem, hogy befejezze. Nem akartam az elmúlt éjszakáról beszélni, hiszen fogalmam se volt, mit is mondhatnék. Képtelen voltam még a saját gondolataimat is helyretenni.
- Időre van szükségem. Én... azt hiszem... nekem most, el kell mennem – összefüggéstelenül motyogtam el a szavakat, miközben leküzdöttem a bőröndöt a lépcsőfokokon. Minden erőmmel megpróbáltam kikerülni őt, a legalsó foknál azonban elállta utamat.
- Chloe... - kényszerített, hogy ránézzek, a szemében felcsillanó fájdalom pedig bűntudattal töltötte meg szívemet. Még se gondolhattam meg magamat. Nem, és nem!
- Kérlek, Harry ne próbálj meg megakadályozni! Köszönöm, hogy elhoztál és megmutattad nekem a várost, igazán kedves tőled, de... de most már haza kell mennem – magam is meglepődtem, milyen határozottan és ellenvetést nem tűrően képes voltam kiejteni számon a szavakat.
- Legalább engedd meg, hogy kivigyelek a reptérre – cuccaimat az előszobába húztam, majd leguggoltam, hogy felvegyem tornacipőmet.
- Jobban örülnék, ha hívnál egy taxit – mély sóhaj tört fel torkából és hosszú percekig csak állt mellettem, arra várva, hátha meggondolom magam, én azonban nem tágítottam. Azt nem engedhetem meg magamnak.
Miután beletörődött, hogy nem tágítok döntésem mellől, a szobába sétált telefonjáért, majd tárcsázta az egyik taxisofőr számát.
A mosdóba mentem, hogy leöblítsem arcomat, melynek vége az lett, hogy egy gyors zuhanyozással mostam le magamról a bőrömre száradt izzadtságcseppeket. Reméltem, hogy a felfrissülés majd segít megoldást találni az újonnan kialakult problémára, ám egyetlen épeszű ötlet jutott csupán eszembe: hazamenni.
Vendégszobámba léptem, majd miután magamra öltöttem egy kellően kényelmes öltözetet ruháimat elrendeztem bőröndömben és előkerestem papírjaimat is. Egy pillanatra megfordult fejemben, hogy szó nélkül távozzak, ám Harold erre nem adta meg az esélyt. Éppen a lépcsőn bukdácsoltam lefele, mikor meghallottam lépteit.
- Nem tudok aludni nélküled – arcáról azonnal eltűnt a mosoly, amint rám emelte tekintetét. - Mit csinálsz?
- Hazamegyek – alsó ajkamba haraptam és kényszerítettem magam, hogy ne nézzek szemeibe.
- De mégis miért? Chloe, ha a tegnap estéről van szó... - Nem engedtem, hogy befejezze. Nem akartam az elmúlt éjszakáról beszélni, hiszen fogalmam se volt, mit is mondhatnék. Képtelen voltam még a saját gondolataimat is helyretenni.
- Időre van szükségem. Én... azt hiszem... nekem most, el kell mennem – összefüggéstelenül motyogtam el a szavakat, miközben leküzdöttem a bőröndöt a lépcsőfokokon. Minden erőmmel megpróbáltam kikerülni őt, a legalsó foknál azonban elállta utamat.
- Chloe... - kényszerített, hogy ránézzek, a szemében felcsillanó fájdalom pedig bűntudattal töltötte meg szívemet. Még se gondolhattam meg magamat. Nem, és nem!
- Kérlek, Harry ne próbálj meg megakadályozni! Köszönöm, hogy elhoztál és megmutattad nekem a várost, igazán kedves tőled, de... de most már haza kell mennem – magam is meglepődtem, milyen határozottan és ellenvetést nem tűrően képes voltam kiejteni számon a szavakat.
- Legalább engedd meg, hogy kivigyelek a reptérre – cuccaimat az előszobába húztam, majd leguggoltam, hogy felvegyem tornacipőmet.
- Jobban örülnék, ha hívnál egy taxit – mély sóhaj tört fel torkából és hosszú percekig csak állt mellettem, arra várva, hátha meggondolom magam, én azonban nem tágítottam. Azt nem engedhetem meg magamnak.
Miután beletörődött, hogy nem tágítok döntésem mellől, a szobába sétált telefonjáért, majd tárcsázta az egyik taxisofőr számát.
Egész
repülőút alatt kattogott az agyam és kezeimet tördeltem.
Kényszeres tevékenység volt ez nálam stresszhelyzet esetén, most
azonban senki se volt mellettem, hogy leállítson.
Nem akartam elhinni, hogy ostoba módon belebonyolódtam ebbe az egészbe Harryvel. Mert bár nem egyikünk sem vetette meg az egy éjszakás kalandokat, ezúttal valami teljesen más volt. Nem hasonlítható a korábbi kalandjaimhoz. Mintha most sokkal több rejlett volna a dolgok mögött... Erre azonban gondolni se akartam.
A hosszú repülőút után fogtam egy taxit és azzal indultam haza. Az időeltolódás miatt nálunk még csak most hajnalodott és nekem eszem ágában se volt testvéremet máris kirángatni a Heathrow-ra. Így is, hazaérkezésem után megpróbáltam a lehető leghalkabban birtokba venni szobámat, ám alighogy megszabadultam cipőmtől, Drew kócos, égnek meredező hajával találtam szemben magamat, míg Hayley két ásítás között követte őt.
- Húgi? Mit keresel itt? - meglepetten nyugtázták jelenlétemet, melyért nem hibáztathattam őket. Az eredeti terv szerint csak napok múlva lett volna esedékes érkezésem.
- Itt lakom – szememben megpillanthatta az órák óta gyülekező könnyeket, mert tekintete aggódóvá vált és közelebb húzott magához egy ölelésre.
- Mi történt? - mélyet sóhajtottam, majd arcom mellkasába fúrtam, mielőtt nagy vonalakban elpanaszoltam az angyalok városában történteket. Nem is gondoltam, milyen nagy szükségem volt egy testvéri ölelésre, míg meg nem kaptam.
Nem akartam elhinni, hogy ostoba módon belebonyolódtam ebbe az egészbe Harryvel. Mert bár nem egyikünk sem vetette meg az egy éjszakás kalandokat, ezúttal valami teljesen más volt. Nem hasonlítható a korábbi kalandjaimhoz. Mintha most sokkal több rejlett volna a dolgok mögött... Erre azonban gondolni se akartam.
A hosszú repülőút után fogtam egy taxit és azzal indultam haza. Az időeltolódás miatt nálunk még csak most hajnalodott és nekem eszem ágában se volt testvéremet máris kirángatni a Heathrow-ra. Így is, hazaérkezésem után megpróbáltam a lehető leghalkabban birtokba venni szobámat, ám alighogy megszabadultam cipőmtől, Drew kócos, égnek meredező hajával találtam szemben magamat, míg Hayley két ásítás között követte őt.
- Húgi? Mit keresel itt? - meglepetten nyugtázták jelenlétemet, melyért nem hibáztathattam őket. Az eredeti terv szerint csak napok múlva lett volna esedékes érkezésem.
- Itt lakom – szememben megpillanthatta az órák óta gyülekező könnyeket, mert tekintete aggódóvá vált és közelebb húzott magához egy ölelésre.
- Mi történt? - mélyet sóhajtottam, majd arcom mellkasába fúrtam, mielőtt nagy vonalakban elpanaszoltam az angyalok városában történteket. Nem is gondoltam, milyen nagy szükségem volt egy testvéri ölelésre, míg meg nem kaptam.
Ezt
követően a napok mintha lelassultak volna körülöttem. Bármit
csinálhattam, az órák ugyanolyan lassan és vontatottan teltek.
Harry folyamatosan üzeneteket írt, kifejezve, hogy még mindig nem
érti, miért is szaladtam egészen Angliáig. Bár először
megfogadtam, hogy nem részesítem válaszban, végül pár szóval
mindig reagáltam, ám hazaérkezésemet és együtt töltött
esténket ért kérdéseit mindig sikerült reakció nélkül
hagynom. Tudtam, hogy ezzel megbántom őt, de kénytelen voltam ezt
tenni. Az egyre ritkábban érkező üzenetek és Bessie elmondása
szerint igen mélyen érintette a dolog, mely továbbra is azt
igazolta, hogy jól döntöttem, mikor felültem a repülőre. Ha a
göndör érzései tényleg komolyabbak irányomba, mint egy kósza
este, hogyan lennék képes én is nemet mondani neki, ha a közelében
maradok? Aztán az esetlegesen elkezdett párkapcsolatunk hirtelen
befuccsolna, ahogy az össze többi ezelőtt, amint rájönnek, hogy
milyen elviselhetetlen is vagyok valójában. Hiszen, ha már
korábban annyiszor sikerült elszúrnom a dolgokat, majd pont most
egy világsztárral ne tenném ugyanezt?
Barátaimnak persze nem mondtam semmit a bennem kavargó érzésekről. Bármennyire is feszegették a témát, nagyon ügyesen sikerült válaszra se méltatnom hosszú hetekig. Mikor aztán bulizni mentünk és megerőltetve se voltam képes régi formámat hozni, tudtam, hogy nem kerülgethetem tovább a dolgot és beszélnem kell róla valakivel. Ehhez pedig ki lenne jobb ember, mint a legjobb barátnőm?
Bár már a parti estéjén elhatároztam, hogy minél előbb beszélek vele és kiöntöm neki a szívem, a közbe érkező Liam-Skyler légyott felszínre kerülése azonban kissé késleltette a dolgokat.
Habár tudtam, hogy az énekes Ausztráliába vitte Bessiet bizonyításképpen és Josh azt tanácsolta,ne zavarjam őket, nem bírtam tovább magamba tartani az agyamban kavargó gondolatokat, így muszáj volt tárcsáznom legjobb barátnőm számát és egy rövid csevej során elpanaszolnom mindazt, melyet oly' sokáig magamban őriztem.
Hazudnék, ha azt mondanám nem frusztrált kissé, hogy Liam mellette végighallgatta a beszélgetést, ám, ha ezzel jár Bessie boldogsága, befogom a számat és lenyelem a békát, melyet korábbi ellenszenves viselkedése miatt érzek mai napig.
Barátaimnak persze nem mondtam semmit a bennem kavargó érzésekről. Bármennyire is feszegették a témát, nagyon ügyesen sikerült válaszra se méltatnom hosszú hetekig. Mikor aztán bulizni mentünk és megerőltetve se voltam képes régi formámat hozni, tudtam, hogy nem kerülgethetem tovább a dolgot és beszélnem kell róla valakivel. Ehhez pedig ki lenne jobb ember, mint a legjobb barátnőm?
Bár már a parti estéjén elhatároztam, hogy minél előbb beszélek vele és kiöntöm neki a szívem, a közbe érkező Liam-Skyler légyott felszínre kerülése azonban kissé késleltette a dolgokat.
Habár tudtam, hogy az énekes Ausztráliába vitte Bessiet bizonyításképpen és Josh azt tanácsolta,ne zavarjam őket, nem bírtam tovább magamba tartani az agyamban kavargó gondolatokat, így muszáj volt tárcsáznom legjobb barátnőm számát és egy rövid csevej során elpanaszolnom mindazt, melyet oly' sokáig magamban őriztem.
Hazudnék, ha azt mondanám nem frusztrált kissé, hogy Liam mellette végighallgatta a beszélgetést, ám, ha ezzel jár Bessie boldogsága, befogom a számat és lenyelem a békát, melyet korábbi ellenszenves viselkedése miatt érzek mai napig.
A
telefonbeszélgetés legjobb barátnőmmel kissé megnyugtatott, de
nem segített abban, hogy előbbre jussak az ügyben. Bár az ikrek
és Drew is támogatták a Bessie által mondottakat, miszerint
ostoba vagyok, amiért annyira félek, hogy ismét kudarcba torkollik
egy kapcsolat, hogy bele se merek vágni, továbbra is hajthatatlan
voltam. Tagadhatatlan azonban, hogy legbelül újra és újra
átrágtam magam azon a bizonyos ''Mi lenne, ha...'' kérdésen.
Napok teltek el így és éreztem, hogy felállítottam érveim egyre
kevésbé állják meg a helyüket és gátolnak meg attól, hogy
felkapjam a telefonom és tárcsázzam Harry számát. Végtére is
már úgy hiányzott a hangja!
Mélyet sóhajtottam a konyha asztal mellett, miközben a pulton heverő telefonomra pillantottam.
Kényszerítettem magam, hogy ismét laptopom képernyőjére nézzek, bár a hivatalos szöveg szinte már összefolyt szemeim előtt. Háromszor rágtam át magam egyes sorokon, mire végre sikerült megértenem, miről is van szó. Tudtam, hogy így a munkámmal játszok, de a nekem kiszabott feladatok nem készülnek el maguktól csak azért, mert képtelen vagyok egy göndör fürtös énekest kiverni a fejemből.
A csengő szakította félbe gondolatmenetemet. Felálltam az asztaltól és az ajtóhoz siettem, ám alig, hogy kitártam, kedvem lett volna visszacsapni.
- Chloe, várj már! Csak egy pillanat – Liam lábát az ajtó és a küszöb közé szorította, nehogy bezárhassam előtte az ajtót.
- Tisztázzuk, hogy csak Bessie miatt engedlek be a személyes terembe – sóhajtottam egyet, majd engedtem, hogy lakásomba lépjen.
- Nekem az is elég – biccentett. A konyhába vezettem és az egyik szék felé intettem. - Nézd én tudom, hogy a kapcsolatunk nem indult túl fényesen – felhorkantottam szavai hallatán. Az nem kifejezés! - De szeretném, ha elásnánk a csatabárdot. Nem kérem, hogy legyünk barátok, hiszen nem is kérhetem, ugyanakkor van két ember, akik mindkettőnk életében fontos szerepet töltenek be, és nem szeretném, ha kényelmetlenül kellene érezniük magukat miattunk. - mély levegőt vettem, mielőtt válaszoltam volna. Tudtam, hogy igaza van, ám még mindig nehezen barátkoztam meg vele.
- Szóval akkor a bunkó énednek búcsút mondtál? - bólintott. - Végleg? - ismét biccentett. - Rendben. Amíg nem bántod meg Bessiet, hajlandó vagyok kevésbé ellenszenvesen irányulni szerény személyedhez.
- Csak úgy, mint én – kezét nyújtotta én pedig megráztam azt. Az egyezség tehát megköttetett. - Ám lenne még itt valami – előhúzott egy borítékot farzsebéből, majd felém nyújtotta.
Félve nyitottam ki a papírdarabot. Ha pénz van benne... ha le akar fizetni.... én esküszöm, hogy... Kivettem a gondosan összehajtogatott papírlapot, majd széthajtottam. Tágra nyílt szemekkel nyugtáztam nevemet a repülőjegyen.
- Nézd, tudom, hogy nincs jogom beleszólni, de fontos vagy neki, ahogy ő is neked. Szenvedtek külön. Hidd el, én tudom, milyen az, ha ellöksz magadtól valakit, csak mert félsz beismerni, hogyan érzel! Amondó vagyok, hogy adj neki egy esélyt! Mással talán azért nem működött, mert nem olyan volt, mint Harry. Hidd el, ő igazán megbecsüli a lányokat. Nem minden az, amit a sajtó mutat... - percekig töprengtem szavain, ám képtelen voltam döntésre jutni. Teljesen zavarba jöttem Liam kedves gesztusától, ugyanakkor még mindig bennem volt a félelem.
Látta, hogy nehezen találom a szavakat, így ismét megszólalt. - Még van pár órád, hogy átgondold, hogyan döntesz. - Azzal sarkon fordult és kilépett az ajtón.
- Liam?! - szóltam utána. Kíváncsi tekintettel fordult vissza az ajtóból. - Köszönöm. - Legyintett egy apró mosoly kíséretében, majd magamra hagyott kavargó gondolataimmal.
Mélyet sóhajtottam a konyha asztal mellett, miközben a pulton heverő telefonomra pillantottam.
Kényszerítettem magam, hogy ismét laptopom képernyőjére nézzek, bár a hivatalos szöveg szinte már összefolyt szemeim előtt. Háromszor rágtam át magam egyes sorokon, mire végre sikerült megértenem, miről is van szó. Tudtam, hogy így a munkámmal játszok, de a nekem kiszabott feladatok nem készülnek el maguktól csak azért, mert képtelen vagyok egy göndör fürtös énekest kiverni a fejemből.
A csengő szakította félbe gondolatmenetemet. Felálltam az asztaltól és az ajtóhoz siettem, ám alig, hogy kitártam, kedvem lett volna visszacsapni.
- Chloe, várj már! Csak egy pillanat – Liam lábát az ajtó és a küszöb közé szorította, nehogy bezárhassam előtte az ajtót.
- Tisztázzuk, hogy csak Bessie miatt engedlek be a személyes terembe – sóhajtottam egyet, majd engedtem, hogy lakásomba lépjen.
- Nekem az is elég – biccentett. A konyhába vezettem és az egyik szék felé intettem. - Nézd én tudom, hogy a kapcsolatunk nem indult túl fényesen – felhorkantottam szavai hallatán. Az nem kifejezés! - De szeretném, ha elásnánk a csatabárdot. Nem kérem, hogy legyünk barátok, hiszen nem is kérhetem, ugyanakkor van két ember, akik mindkettőnk életében fontos szerepet töltenek be, és nem szeretném, ha kényelmetlenül kellene érezniük magukat miattunk. - mély levegőt vettem, mielőtt válaszoltam volna. Tudtam, hogy igaza van, ám még mindig nehezen barátkoztam meg vele.
- Szóval akkor a bunkó énednek búcsút mondtál? - bólintott. - Végleg? - ismét biccentett. - Rendben. Amíg nem bántod meg Bessiet, hajlandó vagyok kevésbé ellenszenvesen irányulni szerény személyedhez.
- Csak úgy, mint én – kezét nyújtotta én pedig megráztam azt. Az egyezség tehát megköttetett. - Ám lenne még itt valami – előhúzott egy borítékot farzsebéből, majd felém nyújtotta.
Félve nyitottam ki a papírdarabot. Ha pénz van benne... ha le akar fizetni.... én esküszöm, hogy... Kivettem a gondosan összehajtogatott papírlapot, majd széthajtottam. Tágra nyílt szemekkel nyugtáztam nevemet a repülőjegyen.
- Nézd, tudom, hogy nincs jogom beleszólni, de fontos vagy neki, ahogy ő is neked. Szenvedtek külön. Hidd el, én tudom, milyen az, ha ellöksz magadtól valakit, csak mert félsz beismerni, hogyan érzel! Amondó vagyok, hogy adj neki egy esélyt! Mással talán azért nem működött, mert nem olyan volt, mint Harry. Hidd el, ő igazán megbecsüli a lányokat. Nem minden az, amit a sajtó mutat... - percekig töprengtem szavain, ám képtelen voltam döntésre jutni. Teljesen zavarba jöttem Liam kedves gesztusától, ugyanakkor még mindig bennem volt a félelem.
Látta, hogy nehezen találom a szavakat, így ismét megszólalt. - Még van pár órád, hogy átgondold, hogyan döntesz. - Azzal sarkon fordult és kilépett az ajtón.
- Liam?! - szóltam utána. Kíváncsi tekintettel fordult vissza az ajtóból. - Köszönöm. - Legyintett egy apró mosoly kíséretében, majd magamra hagyott kavargó gondolataimmal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése