Harry Styles "10 szavas" part 4

Apró puszit leheltem Harry szájára, miután ölébe fészkeltem magam. Testemet mindösszesen a köré csavart törölköző takarta el kíváncsi szemei elől.
- Azt hittem, már készen vagy – túrt félig nedves hajzuhatagomba, miközben végigsimított nyakhajlatom érzékeny bőrfelületén. Felsóhajtottam, majd vállára hajtottam fejem.  Elég volt néhány pillanat ölelésében, hogy megkapjam a készülődéshez szükséges energiát.
- Ennél azért jobban ismersz – rámosolyogtam, majd elindultam folytatni az öltözködést.
Ma este végre kimozdulunk egy kicsit, és még idén utoljára, teszünk egy sétát csodálatos városunkban. Nem mellesleg, baráti társaságunk egy kisebb csoportja is velünk tart, hogy kipróbáljuk a Winter Wonderlandben felállított óriáskereket.
- Igaz - nevetés közben eldőlt ágyamon. Bevallom, rabul ejtett a kísértés, hogy mellé feküdjek és esténk további részét inkább kettesben töltsük, mintsem odakint a hidegben, ám nem engedhettem, hogy önző énem átvegye fölöttem az uralmat.
Gardróbomba léptem és magamra öltöttem fehérneműmet, majd egy farmernadrágot és a körömlakkomhoz színben passzoló, mélyvörös felső mellett döntöttem. Bár nem mondhatnám, hogy a kedvenc színeim egyike, nem tagadhattam, milyen jól mutat sötét barna hajam és szintén hasonló színű szemeim mellett.
- Nos? – fordultam körbe barátom előtt. Megnyalta alsó ajkát, szája széles mosolyra szaladt.
- Ez itt a mennyország? – viccelődött. Megforgattam szemeim túlzó szavai hallatán. Derekam után nyúlt, majd úgy intézte, hogy az ágyon fekve fölém magasodhasson. – Gyönyörű vagy! – Őszinte szavait csókkal jutalmaztam.
- Imádom, hogy itt vagy nekem – arcomat pólójába fúrtam, így dörmögtem el a szavakat. Végigsimított arcomon, míg másik kezével távolabb lökte magát tőlem.
- Hol máshol lennék, ha az este legdögösebb lánya itt van? – felnevettem pimasz mosolya láttán. – Szeretlek – közelebb hajolt egy csókra, majd elengedte derekam, ezzel szabad utat engedve az utolsó simítások elvégzésének. 
- Én is téged – a tükrön keresztül pillantottam rá. Ismét kényelembe helyezte magát, miközben pillantásával mozdulataimat kísérte.
Megszárítottam hajam, majd kifésültem és hagytam, hogy lágy hullámokban vállamra omoljon. Bár sokszor bizonyultam ellenszenvesnek kósza hajtincseim kapcsán, rá kellett jönnöm, hogy sokszor a laza, természetes hullámok jobban mutatnak, mintsem a szög egyenesre vasalt haj.
- Ebben mi van?  - párom kíváncsian fürkészte az ágy mellé helyezett papírtasakot.
- Beth ajándékai nekünk – mosolyodtam el unokahúgom kedves meglepetésének emlékére. Elővettem a smink eszközökkel megpakolt nesszeszeremet és nekiláttam az utolsó simításoknak.
-  Nekünk? – hangja meglepetten csengett. Bár vettünk egymás szüleinek ajándékot, komolyabban nem ástuk bele magunkat a másik rokonságának elhalmozásába. Számunkra ez az egész nem erről szólt.
- Igen – igyekeztem a lehető legtökéletesebb ívben kihúzni szemhéjamat, miközben Harry belenézett a dísztasakba. Az illatgyertyát emelte ki elsőként, mely az évek során összegyűjtött kollekcióm legújabb darabja volt, majd a plüssmacit, melynek pólóján párom keresztneve szerepelt. – Azok az enyémek, a tied a papírba van csomagolva – amint kimondtam a szavakat felkentem rúzsomat, majd összezártam az apró táskát és szerelmem felé indultam. Alig vártam, hogy láthassam reakcióját.
Kivette a tasakban maradt utolsó ajándékot, majd óvatosan kihámozta a csomagolópapírból. Arcomra hatalmas mosoly terült, amint széthajtotta az apró textilt és szemrevételezte legújabb alsónadrágját. Piros volt, elől egy rénszarvas fejének mintájával, úgy alakítva, hogy a jószág hírhedt piros orra pontosan a férfiak érzékeny pontjához essen. Felkacagott látva unokatestvérem vicces ajándékát, ám amint mutatóujjammal megnyomtam a rénszarvas piros orrát és a boxerből karácsonyi dallamok csendültek fel, nevetése hatványozódott.
- El kell ismerned, hogy elég kreatív ajándék – csatlakoztam hozzá. Határozottan bólintott, majd közelebb hajolt egy csókra.
- Mit szólnál, ha este felavatnánk?  - suttogta fülembe. Alsó ajkamba haraptam, miközben kezemet arcára simítottam.
- Ahhoz előbb el kell indulnunk… - finoman megcirógattam alsó ajkát fogaimmal, majd kuncogva elhúzódtam tőle. Torkából kissé csalódott sóhaj tört fel. 

Harry Styles "10 szavas" part 3

Sziasztok!

Először is, mindenkitől szeretnék elnézést kérni. A csütörtökből hétfő lett... Mentségemre szóljon, hogy egy cseppet sem kellemes vírus elég rendesen az ágyba parancsolt, ezért is a késlekedés.
Ezért a héten két résszel is érkezem.
Most azonban, ezek után nincs is értelme annak, hogy tovább szaporítsam a szót. Íme a Harry Styles 10 szavas 3. része, egyben személyes kedvencem. Remélem, a tiétek is! Véleményeteket örömmel  fogadom! ;)

.xx

C.

Szaporán lépkedtem a kopott járdán. Csizmám sarka minden lépésem során kopogott a kopár felületen, mely visszhangként az utca másik feléig elhallatszódott. Sosem láttam még London egyetlen utcáját se olyan üresnek, mint ma este. Nem csoda, hiszen az emberek végre időt szakítanak a pihenésre és lakásuk falai közé visszahúzódva ünneplik a karácsonyt.
Mindig is ez volt a kedvenc ünnepem, talán pont ezért. Hiszen nincs jobb érzés az életben, mint kimutatni szeretetünket és érezni, hogy mások is hasonló érzéseket táplálnak irántunk. A családommal ilyenkor mindig mesébe illő vacsorát ülünk, és éjszakába nyúlóan beszélgetünk. A mai nap azonban másnak bizonyult. Ezúttal mást választottam beszélgetőpartneremnek.
Pár méterre a hodály méretű lakástól, tárcsázni kezdtem kedvesem számát.
- Itt vagyok – motyogtam a telefonba. A kapu biztonsági zára kinyílt, én pedig hamar a Styles rezidenciában tudhattam magam. Megtöröltem cipőm talpát a lábtörlőben, mely minden alkalommal emlékeztette az érkezőket, milyen nagy örömmel várja őket a házigazda. Az előszobában fogasra akasztottam kabátomat, majd megszabadultam magas sarkú csizmámtól is. Bár fiú létére Harry sosem volt kényes a szőnyeg tisztaságára, nem vettem volna lelkemre, ha miattam kellene takarítania.
- Kikészítettem neked a mamuszt – félszeg mosollyal támaszkodott az ajtófélfának. Kezében fakanál, ruháját pedig kötény fedte. Sejtettem, hogy készülni fog valami meglepetéssel, ám nem képzeltem, hogy a kedvemért bemutatja főzőtudományát.
Belebújtam a szőrös mamuszba, mely korábbi itt tartózkodásom során maradt lakása kiegészítője, majd felegyenesedtem és közelebb léptem, hogy csókkal köszöntsem.
- Köszönöm – bal karjával húzott magához, ügyelve, nehogy összemázgálja ruhámat. – Ne haragudj, hogy késtem – sajnálkoztam, miközben követtem őt vissza a konyhába. – A gyalogos közlekedés határozottan lassabb, mint a busz.
- Jobban örültem volna, ha engeded, hogy elhozzalak – Hiába, kiskutya szemei nem mindig tudtak meghatni. Elég makacs vagyok ahhoz, hogy egyes témákban ne engedjek neki, még akkor sem, ha tudom, a javamat akarja.
Pár héttel ezelőtt számoltak be egy megrázó gyilkosságról a Regent’s park környékéről. Az áldozat alig pár évvel volt idősebb nálam, ráadásul a tettes még mindig szabadlábon volt. Ez pedig elég okot adott szerelmemnek ahhoz, hogy a szokottnál is jobban féltsen.
- Semmi bajom és ez a lényeg – határozottan bólintott, majd a tűzhelyhez sétált és befejezte vacsoránk elkészítését.
Elmosolyodtam, mikor megláttam, kedvenc ételemet kezdi tálalni. Igazán kedves dolog volt tőle, hogy mindenben megpróbált a kedvemre tenni, habár sosem vártam el tőle.
- Tudom, hogy a Hanuka nem volt a kedvenced, szóval… - felnevettem az elmúlt hét emlékére. Anglikán lévén ez volt az első Hanuka, melyen részt vettem. Bevallom, meglepett, mikor Harry elmesélte, érdeklődik a zsidó vallás néhány hagyománya felől, ám egy, a családja társaságában eltöltött kellemes este után, rájöttem, ebben nincs semmi furcsa. Természetes, hogy az emberek érdeklődnek más népek, nemzetek vagy akár hívők meglátásai, szokásai iránt. Végtére is, én is elkezdhetném elsajátítani a buddhizmus néhány módszerét, ha egy reggel felébredve úgy tartaná kedvem.
-  Nem volt vele gond – simítottam végig kézfején. Hálásan mosolygott, majd elém tette a tányért.
- Jó étvágyat! – közelebb hajolt és egy puszit lehelt ajkaimra.
- Neked is – számba vettem az első falatot és ízlelgetni kezdtem. Tudtam, hogy kedvesem jól helyt áll a konyhában. Meg volt hozzá a tehetsége és édesanyja, Anne is igazán segítőkésznek és háziasnak nevelte ilyen téren, mely még inkább szerencsémet bizonyította. Keresve se találhatnék nála jobbat.

Kései vacsoránk után a nappaliba tettük át székhelyünket. Ez volt a kedvenc helyiségem az egész lakásban. Elég volt egyetlen pillantás az ablakon kívülre, hogy a környező házakra függesztett égősorok fényei elvarázsoljanak. Úgy éreztem magam, mint egy gyermek, kit rabul ejtenek a felsorakozó színes égők.
- Boldog Karácsonyt! – két kar fonódott derekam köré. Lehelete súrolta nyakamat, majd apró puszit nyomott a fülem mögötti apró mélyedésbe.
- Boldog Karácsonyt! – szembefordultam vele, mire átnyújtotta az apró dobozt. Leemeltem tetejét és elámultam a gyönyörű, arany nyaklánc láttán. Egy medál díszítette, mely egy fél szívet ábrázolt egy belegravíroztatott H betűvel. Hálásan pillantottam barátomra, mire kiemelte inge alól a nyaklánc párját, melyet C betű díszített. Hosszú csókot leheltem ajkára, megpróbálva belesűríteni a határtalan szeretetet, melyet iránta éreztem, majd a kanapéhoz léptem az én ajándékomért. Hóemberes csomagolópapírba rejtettem, hogy még jobban felkeltsem kíváncsiságát. Határozott mozdulattal tépte szét, míg végül megpillantotta a párnát, melyet családja és barátai képei díszítettek, középen kiemelve első közös selfienket, és az alatta megbúvó inget, mely kedvenc kollekciójának egyik legújabb darabja.
Bár tudtam egyik sem érhet fel az ő ajándékával, ám igazán nehéz dolognak bizonyult ajándékot találni valakinek, akinek mindene megvan. Egyébként is… ezen ajándékok érzelmi értéke fontosabb szempont volt mindennél. Márpedig én a szívemet is odaadtam velük.
Kedvesem szakította félbe gondolataimat, mikor mutatóujjával megemelte arcomat, hogy szemembe nézhessen. Elmosolyodtam a ragyogó, zöld szempár láttán. Hüvelykujjával lesepert arcomról egy kósza szempillát, majd ajkait enyémre simította. Karjaimat nyaka köré fontam és hagytam, hogy érzéseim vezessenek, tökéletes megpecsételéseként eme gyönyörű karácsony estének. 

Harry Styles "10 szavas" part 2

Sziasztok!

Eltelt egy hét, én pedig itt vagyok, ahogy ígértem. Először is, szeretném megköszönni a  2 feliratkozót. Hálás vagyok érte. :)

Másrészt, szeretném,  ha tudnátok a harmadik rész, tehát a jövőheti - mely nem mellesleg a kedvencem az öt kis rövid történetből - kicsit hamarabb, mindenbizonnyal már csütörtök este érkezni fog. :) Remélem, örültök!

Most pedig, nincs értelme tovább szaporítanom a szót. Élvezzétek a Harry Styles szösszenetek második részét! :-)

.xx

C.

Megpróbáltam elnyomni egy ásítást, miközben asztalomra csúsztattam a teleírt papírlapokat.
Már jócskán magunk mögött hagytuk az éjfélt, azonban egyedül most nyílt lehetőségem átgondolni, hogy az ünnepek közeledtével, kit és mivel szeretnék meglepni.
-  Nem lenne egyszerűbb, ha csak elmennénk a bevásárló központba és mindenkinek választanál ott valamit? – Beth, az unokatestvérem kezdte megunni, hogy mindig elvetettem az ajándékötleteket valamilyen okból.
- Nem – sóhajtottam fel. Sosem voltam jó az ajándékozásban, főképpen, ha férfiak is érintettek a dologban. Most pedig, hogy Harry is csatlakozott ezen körhöz, a helyzet még nehezebb. – Szeretném, ha éreznék, hogy tényleg időt töltöttem az ajándékaikkal – magyaráztam, miközben megérintettem a touch padot laptopomon. Mióta Beth eltörte karját és könyékig begipszelték, igazi függőjévé vált a Candy Crush nevezetű játéknak. Az egyetlen probléma csak az, hogy az efféle programok képesek teljesen belassítani a gépet, arról nem is beszélve miféle kártevőket vonzhat magával, így jobbnak láttam lefuttatni egy vírusirtót. Bár másfél órába telt, sikeresen befejeződött a fájlok megtisztítása, így végre kikapcsolhattam és eltehettem a gépet a laptop táskába.
- Érezni fogják – hátrapillantottam unokatestvéremre, aki megpróbálta gipszelt kezét kibújtatni köntöséből. – Hiszen adsz nekik valamit. Ez már önmagában is becsülendő. – Felhúzott szemöldökkel küldtem felé egy kíváncsi pillantást. A mai világban ajándékot adni egymásnak, már-már inkább elvárás, mintsem elbűvölő cselekedet.
- Akkor is szeretném őket a megfelelő ajándékokkal meglepni – nem szólt semmit, csak legyintett ez aprót. A laptop táskát visszacsúsztattam íróasztalom alá, majd ágyamhoz sétáltam. – Főként Harryt…
- Azt mindjárt gondoltam – megforgattam szemeimet szavai hallatán. Habár jól tudta, milyen sokat jelent számomra, hogy végre azzal lehetek, akit tényleg szeretek, előszeretettel cukkolt állandó megfelelési vágyam miatt. De ki ne szeretne a kedvére tenni egy olyan srácnak, mint Styles?  - Tudod, szerintem akkor is túlságosan rágörcsölsz a dologra. Az a fiú minden túlcicomázott ajándék nélkül is épp úgy szeret téged. – Elmosolyodtam szavain. A maga módján, de mindig tudott hatni a lelkemre. Talán éppen azért, mert jobban ismert bárkinél. Születésünk óta szoros közöttünk a kapocs. Sokkal inkább vagyunk barátnők, mint unokatestvérek.
Felhajtottam takaróm szélét, ám alighogy helyet foglaltam az ágyon, megéreztem az apró morzsadarabokat belenyomódni bőrömbe.
 - Beth! – mordultam fel. – Te az ágyamban ettél? – Tiltakozóan megrázta fejét, majd az ajtó felé intett. – Keylának hányingere volt a kávétól, szóval adtam neki kekszet. Szerintem lusta volt visszamenni vele a konyhába.
- Milyen kedves – fújtattam, miközben tenyerembe sepertem a morzsákat. Szeretem Keylát, végtére is Beth húga, ám a figyelmetlensége néha hagy kivetnivalót maga után.
- Így jár az ember, ha hazalátogat néhány hétre… - kuncogott Beth, mire felé lendítettem kispárnámat. Bár tény, hogy családommal nem könnyű az élet, el se tudnám képzelni, hogy nélkülük készülődjek az ünnepekre. 

Harry Styles "10 szavas" part 1.

Sziasztok!

Ahogy azt tegnap este ígértem, ma kapjátok meg az első kis szösszenetet. Előljáróban szeretném elmondani, - ha esetleg nem olvastátok az előző bejegyzést - hogy ezeknek a rövid történetek a lényege sokkal inkáb magam íráskészségének próbálgatása volt, mintsem egy kerek összerakott történet megalkotása.
5 db "10 szavas" sztorit fogtok kapni, melyek szereplői megegyeznek.
Chloe és Harry kapcsolatába pillanthattok bele a téli szünet közeledtével, érintve a karácsonyi készülődést és magát a karácsonyt is.
A történetek kronológiai sorrendben érkeznek, tehát egymást követik majd az apró jelenetek, miközben minden rész felöleli a barátaim által megadott 10 random szót (színessel jelölve).
Mielőtt azonban elkezdenétek olvasni, van még egy dolog, amit meg kell említenem, hiszen a mi drága Harrynk ma ünnepli a 21. születésnapját! :) Nagyon sok boldog születésnapot, Hazza!
Köszöntsük őt az alábbi videóval! :) Nektek pedig jó olvasást, remélem elnyeri a tetszéseteket! ;)

.xx

C.

Mélyet sóhajtottam, miközben ölembe helyezem laptopomat. Bármennyire is imádtam Harry-vel Skypeolni, most jobban örültem volna, ha itt van mellettem és megölel. Ez azonban nehezen kivitelezhető, tekintve, hogy egy kontinens választott el minket.
Felvettem a mikrofonnal kiegészített fejhallgatót, miközben bejelentkeztem profilomba. Alig pár pillanattal később már hallottam is az ismerős jelzést. Felvillant kedvesem képe, mellette a két jól ismert telefon szimbólummal. Rákattintottam a hívásfogadása gombra, majd megvártam, míg a felugró kép szépen lassan kitisztult és láttatni engedte Harry széles mosolyát.
- Szia, Kicsim!  - szívem gyorsabban vert, hasamban pedig éreztem a pillangók ezreit. Bár már évek teltek el, mióta találkoztunk, még mindig ugyanazokat az érzéseket volt képes kiváltani belőlem, mint korábban.
- Szia - mosolyogtam rá. Percekkel ezelőtt még azon járt az eszem, hogy feladok mindent és megszököm Hawaiira, ám a zölden ragyogó szempár, a huncut vigyor és az érdes hang emlékeztetett, mekkora badarság lenne ténylegesen megtenni.
- Hogy vagy? Látom a tanulás leszívott – Le se tagadhattam volna a szemem alatt meghúzódó lila karikákat. Órákon át bújtam a könyveket és a zsákszámra felhalmozott jegyzeteimet, ám továbbra is úgy éreztem, semmit se tudok a vizsgára megkövetelt tananyagból.
 - Számokkal fogok álmodni – keserűen felnevettem, miközben megforgattam szemeimet. Mélyet sóhajtott, mely jól sejtette, aggódik értem.  – De inkább arról mesélj, te hogy vagy! Mi újság veletek?
- Minden rendben – kuncogott fel, miközben oldalra pillantott társaira. Néhány hangfoszlány átszűrődött beszélgetésünkbe, ám nem tudtam egész szavakat kivenni. – Niall megette Liam csokiját, szóval ő bosszúból elvette a gitárját – megforgatta szemeit, miközben hátradőlt a kanapén. Muszáj volt felnevetnem. A srácok mindig is híresek voltak ércelődéseikről, ám ha az étel és a zene találkozik, ott aztán kő kövön nem marad.
- Szóval csak a szokásos – állapítottam meg, mire határozottan bólintott. Kíváncsian meresztgette zöld szemeit és egyre csak várta, hogy meséljek végre valamit, én azonban mára szinte kifogytam a szavakból. – Hiányzol – féloldalas mosolyra húzta ajkait, arca pedig felderült.
- Te is hiányzol nekem – Szívemet átölelte a kellemes melegség, mely minduntalan a közelemben bujkál, valahányszor Harryről van szó. Mintha a szívem újra és újra megtöltődne határtalan szeretettel, miközben csak arra vágyok, hogy mindezt kimutathassam irányába. – Ezért is gondoltam arra – szavai kirántottak gondolataim közül. Tekintetem ismételten a képernyőre szegeztem, majd felhúzott szemöldökkel vártam, mi is fordult meg abban a csodás buksijában. – Csatlakozhatnál a lányokhoz és eljöhetnél New Yorkba. – Bár terve remek volt, azonnal tudtam, hogy válaszom lehorgasztja majd jókedvét. Talán ezért rettegtem annyira kiejteni a számon.
- Én lennék a legboldogabb, ha mehetnék, de nem hagyhatom itt a vizsgaidőszakot. – Lesütötte tekintetét, arcára pedig kiült a csalódottság. Mellkasát vizslatta, mintha változást várna tetoválásaitól.
Utáltam így látni, azonban tudtam szüleim nem díjaznák, ha a barátom ily’ módon elsőbbséget élvezne az egyetemmel szemben. És bár elveik nagy része már-már viccnek nevezhető, mindaddig, míg ők felelnek tandíjamért, el kellett fogadnom, hogy igen is van beleszólásuk. – De azért a karácsony estét együtt töltjük, ugye? – Nem csak őt, magamat is kívántam felvidítani, miközben emlékeztettem magunkat a karácsony közeledtére. Ez a kedvenc ünnepem az évben, a tény pedig, hogy idén Harry is a részese lesz, képes minden problémát elfeledtetni velem.
- Nem kérdés – arcára ismét mosoly derült. – Ahogy megbeszéltük, nyolckor találkozunk nálam. – Éreztem, hogy a nyolc óra nem véletlen lett kihangsúlyozva, ám fogalmam se volt, mit tervezhet. Legtöbbször nem vagyok egészen biztos abban, mi járhat a fejében. Elég csak a közösségi hálón megosztott posztjait említenem.
- Utállak! – Niall gyermeteg, duzzogást színlelő hangon csattant fel kedvesem mellett. – Idióta – tovább morgott, mire a többiekből kitört a nevetés. Csatlakoztam hozzájuk, miközben elképzeltem, mi minden zajlódhatott le a telefon kamerájának hatósugara mögött. – Megsérülhetett volna – Bár nem láttam, biztosra vettem, hogy úgy simogatja visszaszerzett gitárját, mintha legalábbis élete szerelme lenne.
- Én pedig megehettem volna még azt a csokit! – Arcomat tenyerembe temettem, miközben megcsóváltam fejemet. Hihetetlenek.