Először is, mindenkitől szeretnék elnézést kérni. A csütörtökből hétfő lett... Mentségemre szóljon, hogy egy cseppet sem kellemes vírus elég rendesen az ágyba parancsolt, ezért is a késlekedés.
Ezért a héten két résszel is érkezem.
Most azonban, ezek után nincs is értelme annak, hogy tovább szaporítsam a szót. Íme a Harry Styles 10 szavas 3. része, egyben személyes kedvencem. Remélem, a tiétek is! Véleményeteket örömmel fogadom! ;)
.xx
C.
Szaporán
lépkedtem a kopott járdán. Csizmám sarka minden lépésem során kopogott a kopár
felületen, mely visszhangként az utca másik feléig elhallatszódott. Sosem
láttam még London egyetlen utcáját se olyan üresnek, mint ma este. Nem csoda,
hiszen az emberek végre időt szakítanak a pihenésre és lakásuk falai közé
visszahúzódva ünneplik a karácsonyt.
Mindig is ez volt a kedvenc ünnepem, talán pont ezért. Hiszen nincs jobb érzés az életben, mint kimutatni szeretetünket és érezni, hogy mások is hasonló érzéseket táplálnak irántunk. A családommal ilyenkor mindig mesébe illő vacsorát ülünk, és éjszakába nyúlóan beszélgetünk. A mai nap azonban másnak bizonyult. Ezúttal mást választottam beszélgetőpartneremnek.
Pár méterre a hodály méretű lakástól, tárcsázni kezdtem kedvesem számát.
- Itt vagyok – motyogtam a telefonba. A kapu biztonsági zára kinyílt, én pedig hamar a Styles rezidenciában tudhattam magam. Megtöröltem cipőm talpát a lábtörlőben, mely minden alkalommal emlékeztette az érkezőket, milyen nagy örömmel várja őket a házigazda. Az előszobában fogasra akasztottam kabátomat, majd megszabadultam magas sarkú csizmámtól is. Bár fiú létére Harry sosem volt kényes a szőnyeg tisztaságára, nem vettem volna lelkemre, ha miattam kellene takarítania.
- Kikészítettem neked a mamuszt – félszeg mosollyal támaszkodott az ajtófélfának. Kezében fakanál, ruháját pedig kötény fedte. Sejtettem, hogy készülni fog valami meglepetéssel, ám nem képzeltem, hogy a kedvemért bemutatja főzőtudományát.
Belebújtam a szőrös mamuszba, mely korábbi itt tartózkodásom során maradt lakása kiegészítője, majd felegyenesedtem és közelebb léptem, hogy csókkal köszöntsem.
- Köszönöm – bal karjával húzott magához, ügyelve, nehogy összemázgálja ruhámat. – Ne haragudj, hogy késtem – sajnálkoztam, miközben követtem őt vissza a konyhába. – A gyalogos közlekedés határozottan lassabb, mint a busz.
- Jobban örültem volna, ha engeded, hogy elhozzalak – Hiába, kiskutya szemei nem mindig tudtak meghatni. Elég makacs vagyok ahhoz, hogy egyes témákban ne engedjek neki, még akkor sem, ha tudom, a javamat akarja.
Pár héttel ezelőtt számoltak be egy megrázó gyilkosságról a Regent’s park környékéről. Az áldozat alig pár évvel volt idősebb nálam, ráadásul a tettes még mindig szabadlábon volt. Ez pedig elég okot adott szerelmemnek ahhoz, hogy a szokottnál is jobban féltsen.
- Semmi bajom és ez a lényeg – határozottan bólintott, majd a tűzhelyhez sétált és befejezte vacsoránk elkészítését.
Elmosolyodtam, mikor megláttam, kedvenc ételemet kezdi tálalni. Igazán kedves dolog volt tőle, hogy mindenben megpróbált a kedvemre tenni, habár sosem vártam el tőle.
- Tudom, hogy a Hanuka nem volt a kedvenced, szóval… - felnevettem az elmúlt hét emlékére. Anglikán lévén ez volt az első Hanuka, melyen részt vettem. Bevallom, meglepett, mikor Harry elmesélte, érdeklődik a zsidó vallás néhány hagyománya felől, ám egy, a családja társaságában eltöltött kellemes este után, rájöttem, ebben nincs semmi furcsa. Természetes, hogy az emberek érdeklődnek más népek, nemzetek vagy akár hívők meglátásai, szokásai iránt. Végtére is, én is elkezdhetném elsajátítani a buddhizmus néhány módszerét, ha egy reggel felébredve úgy tartaná kedvem.
- Nem volt vele gond – simítottam végig kézfején. Hálásan mosolygott, majd elém tette a tányért.
- Jó étvágyat! – közelebb hajolt és egy puszit lehelt ajkaimra.
- Neked is – számba vettem az első falatot és ízlelgetni kezdtem. Tudtam, hogy kedvesem jól helyt áll a konyhában. Meg volt hozzá a tehetsége és édesanyja, Anne is igazán segítőkésznek és háziasnak nevelte ilyen téren, mely még inkább szerencsémet bizonyította. Keresve se találhatnék nála jobbat.
Mindig is ez volt a kedvenc ünnepem, talán pont ezért. Hiszen nincs jobb érzés az életben, mint kimutatni szeretetünket és érezni, hogy mások is hasonló érzéseket táplálnak irántunk. A családommal ilyenkor mindig mesébe illő vacsorát ülünk, és éjszakába nyúlóan beszélgetünk. A mai nap azonban másnak bizonyult. Ezúttal mást választottam beszélgetőpartneremnek.
Pár méterre a hodály méretű lakástól, tárcsázni kezdtem kedvesem számát.
- Itt vagyok – motyogtam a telefonba. A kapu biztonsági zára kinyílt, én pedig hamar a Styles rezidenciában tudhattam magam. Megtöröltem cipőm talpát a lábtörlőben, mely minden alkalommal emlékeztette az érkezőket, milyen nagy örömmel várja őket a házigazda. Az előszobában fogasra akasztottam kabátomat, majd megszabadultam magas sarkú csizmámtól is. Bár fiú létére Harry sosem volt kényes a szőnyeg tisztaságára, nem vettem volna lelkemre, ha miattam kellene takarítania.
- Kikészítettem neked a mamuszt – félszeg mosollyal támaszkodott az ajtófélfának. Kezében fakanál, ruháját pedig kötény fedte. Sejtettem, hogy készülni fog valami meglepetéssel, ám nem képzeltem, hogy a kedvemért bemutatja főzőtudományát.
Belebújtam a szőrös mamuszba, mely korábbi itt tartózkodásom során maradt lakása kiegészítője, majd felegyenesedtem és közelebb léptem, hogy csókkal köszöntsem.
- Köszönöm – bal karjával húzott magához, ügyelve, nehogy összemázgálja ruhámat. – Ne haragudj, hogy késtem – sajnálkoztam, miközben követtem őt vissza a konyhába. – A gyalogos közlekedés határozottan lassabb, mint a busz.
- Jobban örültem volna, ha engeded, hogy elhozzalak – Hiába, kiskutya szemei nem mindig tudtak meghatni. Elég makacs vagyok ahhoz, hogy egyes témákban ne engedjek neki, még akkor sem, ha tudom, a javamat akarja.
Pár héttel ezelőtt számoltak be egy megrázó gyilkosságról a Regent’s park környékéről. Az áldozat alig pár évvel volt idősebb nálam, ráadásul a tettes még mindig szabadlábon volt. Ez pedig elég okot adott szerelmemnek ahhoz, hogy a szokottnál is jobban féltsen.
- Semmi bajom és ez a lényeg – határozottan bólintott, majd a tűzhelyhez sétált és befejezte vacsoránk elkészítését.
Elmosolyodtam, mikor megláttam, kedvenc ételemet kezdi tálalni. Igazán kedves dolog volt tőle, hogy mindenben megpróbált a kedvemre tenni, habár sosem vártam el tőle.
- Tudom, hogy a Hanuka nem volt a kedvenced, szóval… - felnevettem az elmúlt hét emlékére. Anglikán lévén ez volt az első Hanuka, melyen részt vettem. Bevallom, meglepett, mikor Harry elmesélte, érdeklődik a zsidó vallás néhány hagyománya felől, ám egy, a családja társaságában eltöltött kellemes este után, rájöttem, ebben nincs semmi furcsa. Természetes, hogy az emberek érdeklődnek más népek, nemzetek vagy akár hívők meglátásai, szokásai iránt. Végtére is, én is elkezdhetném elsajátítani a buddhizmus néhány módszerét, ha egy reggel felébredve úgy tartaná kedvem.
- Nem volt vele gond – simítottam végig kézfején. Hálásan mosolygott, majd elém tette a tányért.
- Jó étvágyat! – közelebb hajolt és egy puszit lehelt ajkaimra.
- Neked is – számba vettem az első falatot és ízlelgetni kezdtem. Tudtam, hogy kedvesem jól helyt áll a konyhában. Meg volt hozzá a tehetsége és édesanyja, Anne is igazán segítőkésznek és háziasnak nevelte ilyen téren, mely még inkább szerencsémet bizonyította. Keresve se találhatnék nála jobbat.
Kései
vacsoránk után a nappaliba tettük át székhelyünket. Ez volt a kedvenc helyiségem
az egész lakásban. Elég volt egyetlen pillantás az ablakon kívülre, hogy a
környező házakra függesztett égősorok fényei
elvarázsoljanak. Úgy éreztem magam, mint egy gyermek, kit rabul ejtenek a
felsorakozó színes égők.
- Boldog Karácsonyt! – két kar fonódott derekam köré. Lehelete súrolta nyakamat, majd apró puszit nyomott a fülem mögötti apró mélyedésbe.
- Boldog Karácsonyt! – szembefordultam vele, mire átnyújtotta az apró dobozt. Leemeltem tetejét és elámultam a gyönyörű, arany nyaklánc láttán. Egy medál díszítette, mely egy fél szívet ábrázolt egy belegravíroztatott H betűvel. Hálásan pillantottam barátomra, mire kiemelte inge alól a nyaklánc párját, melyet C betű díszített. Hosszú csókot leheltem ajkára, megpróbálva belesűríteni a határtalan szeretetet, melyet iránta éreztem, majd a kanapéhoz léptem az én ajándékomért. Hóemberes csomagolópapírba rejtettem, hogy még jobban felkeltsem kíváncsiságát. Határozott mozdulattal tépte szét, míg végül megpillantotta a párnát, melyet családja és barátai képei díszítettek, középen kiemelve első közös selfienket, és az alatta megbúvó inget, mely kedvenc kollekciójának egyik legújabb darabja.
Bár tudtam egyik sem érhet fel az ő ajándékával, ám igazán nehéz dolognak bizonyult ajándékot találni valakinek, akinek mindene megvan. Egyébként is… ezen ajándékok érzelmi értéke fontosabb szempont volt mindennél. Márpedig én a szívemet is odaadtam velük.
Kedvesem szakította félbe gondolataimat, mikor mutatóujjával megemelte arcomat, hogy szemembe nézhessen. Elmosolyodtam a ragyogó, zöld szempár láttán. Hüvelykujjával lesepert arcomról egy kósza szempillát, majd ajkait enyémre simította. Karjaimat nyaka köré fontam és hagytam, hogy érzéseim vezessenek, tökéletes megpecsételéseként eme gyönyörű karácsony estének.
- Boldog Karácsonyt! – két kar fonódott derekam köré. Lehelete súrolta nyakamat, majd apró puszit nyomott a fülem mögötti apró mélyedésbe.
- Boldog Karácsonyt! – szembefordultam vele, mire átnyújtotta az apró dobozt. Leemeltem tetejét és elámultam a gyönyörű, arany nyaklánc láttán. Egy medál díszítette, mely egy fél szívet ábrázolt egy belegravíroztatott H betűvel. Hálásan pillantottam barátomra, mire kiemelte inge alól a nyaklánc párját, melyet C betű díszített. Hosszú csókot leheltem ajkára, megpróbálva belesűríteni a határtalan szeretetet, melyet iránta éreztem, majd a kanapéhoz léptem az én ajándékomért. Hóemberes csomagolópapírba rejtettem, hogy még jobban felkeltsem kíváncsiságát. Határozott mozdulattal tépte szét, míg végül megpillantotta a párnát, melyet családja és barátai képei díszítettek, középen kiemelve első közös selfienket, és az alatta megbúvó inget, mely kedvenc kollekciójának egyik legújabb darabja.
Bár tudtam egyik sem érhet fel az ő ajándékával, ám igazán nehéz dolognak bizonyult ajándékot találni valakinek, akinek mindene megvan. Egyébként is… ezen ajándékok érzelmi értéke fontosabb szempont volt mindennél. Márpedig én a szívemet is odaadtam velük.
Kedvesem szakította félbe gondolataimat, mikor mutatóujjával megemelte arcomat, hogy szemembe nézhessen. Elmosolyodtam a ragyogó, zöld szempár láttán. Hüvelykujjával lesepert arcomról egy kósza szempillát, majd ajkait enyémre simította. Karjaimat nyaka köré fontam és hagytam, hogy érzéseim vezessenek, tökéletes megpecsételéseként eme gyönyörű karácsony estének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése