Apró puszit
leheltem Harry szájára, miután ölébe fészkeltem magam. Testemet mindösszesen a
köré csavart törölköző takarta el kíváncsi
szemei elől.
- Azt hittem, már készen vagy – túrt félig nedves hajzuhatagomba, miközben végigsimított nyakhajlatom érzékeny bőrfelületén. Felsóhajtottam, majd vállára hajtottam fejem. Elég volt néhány pillanat ölelésében, hogy megkapjam a készülődéshez szükséges energiát.
- Ennél azért jobban ismersz – rámosolyogtam, majd elindultam folytatni az öltözködést.
Ma este végre kimozdulunk egy kicsit, és még idén utoljára, teszünk egy sétát csodálatos városunkban. Nem mellesleg, baráti társaságunk egy kisebb csoportja is velünk tart, hogy kipróbáljuk a Winter Wonderlandben felállított óriáskereket.
- Igaz - nevetés közben eldőlt ágyamon. Bevallom, rabul ejtett a kísértés, hogy mellé feküdjek és esténk további részét inkább kettesben töltsük, mintsem odakint a hidegben, ám nem engedhettem, hogy önző énem átvegye fölöttem az uralmat.
Gardróbomba léptem és magamra öltöttem fehérneműmet, majd egy farmernadrágot és a körömlakkomhoz színben passzoló, mélyvörös felső mellett döntöttem. Bár nem mondhatnám, hogy a kedvenc színeim egyike, nem tagadhattam, milyen jól mutat sötét barna hajam és szintén hasonló színű szemeim mellett.
- Nos? – fordultam körbe barátom előtt. Megnyalta alsó ajkát, szája széles mosolyra szaladt.
- Ez itt a mennyország? – viccelődött. Megforgattam szemeim túlzó szavai hallatán. Derekam után nyúlt, majd úgy intézte, hogy az ágyon fekve fölém magasodhasson. – Gyönyörű vagy! – Őszinte szavait csókkal jutalmaztam.
- Imádom, hogy itt vagy nekem – arcomat pólójába fúrtam, így dörmögtem el a szavakat. Végigsimított arcomon, míg másik kezével távolabb lökte magát tőlem.
- Hol máshol lennék, ha az este legdögösebb lánya itt van? – felnevettem pimasz mosolya láttán. – Szeretlek – közelebb hajolt egy csókra, majd elengedte derekam, ezzel szabad utat engedve az utolsó simítások elvégzésének.
- Én is téged – a tükrön keresztül pillantottam rá. Ismét kényelembe helyezte magát, miközben pillantásával mozdulataimat kísérte.
Megszárítottam hajam, majd kifésültem és hagytam, hogy lágy hullámokban vállamra omoljon. Bár sokszor bizonyultam ellenszenvesnek kósza hajtincseim kapcsán, rá kellett jönnöm, hogy sokszor a laza, természetes hullámok jobban mutatnak, mintsem a szög egyenesre vasalt haj.
- Ebben mi van? - párom kíváncsian fürkészte az ágy mellé helyezett papírtasakot.
- Beth ajándékai nekünk – mosolyodtam el unokahúgom kedves meglepetésének emlékére. Elővettem a smink eszközökkel megpakolt nesszeszeremet és nekiláttam az utolsó simításoknak.
- Nekünk? – hangja meglepetten csengett. Bár vettünk egymás szüleinek ajándékot, komolyabban nem ástuk bele magunkat a másik rokonságának elhalmozásába. Számunkra ez az egész nem erről szólt.
- Igen – igyekeztem a lehető legtökéletesebb ívben kihúzni szemhéjamat, miközben Harry belenézett a dísztasakba. Az illatgyertyát emelte ki elsőként, mely az évek során összegyűjtött kollekcióm legújabb darabja volt, majd a plüssmacit, melynek pólóján párom keresztneve szerepelt. – Azok az enyémek, a tied a papírba van csomagolva – amint kimondtam a szavakat felkentem rúzsomat, majd összezártam az apró táskát és szerelmem felé indultam. Alig vártam, hogy láthassam reakcióját.
Kivette a tasakban maradt utolsó ajándékot, majd óvatosan kihámozta a csomagolópapírból. Arcomra hatalmas mosoly terült, amint széthajtotta az apró textilt és szemrevételezte legújabb alsónadrágját. Piros volt, elől egy rénszarvas fejének mintájával, úgy alakítva, hogy a jószág hírhedt piros orra pontosan a férfiak érzékeny pontjához essen. Felkacagott látva unokatestvérem vicces ajándékát, ám amint mutatóujjammal megnyomtam a rénszarvas piros orrát és a boxerből karácsonyi dallamok csendültek fel, nevetése hatványozódott.
- El kell ismerned, hogy elég kreatív ajándék – csatlakoztam hozzá. Határozottan bólintott, majd közelebb hajolt egy csókra.
- Mit szólnál, ha este felavatnánk? - suttogta fülembe. Alsó ajkamba haraptam, miközben kezemet arcára simítottam.
- Ahhoz előbb el kell indulnunk… - finoman megcirógattam alsó ajkát fogaimmal, majd kuncogva elhúzódtam tőle. Torkából kissé csalódott sóhaj tört fel.
- Azt hittem, már készen vagy – túrt félig nedves hajzuhatagomba, miközben végigsimított nyakhajlatom érzékeny bőrfelületén. Felsóhajtottam, majd vállára hajtottam fejem. Elég volt néhány pillanat ölelésében, hogy megkapjam a készülődéshez szükséges energiát.
- Ennél azért jobban ismersz – rámosolyogtam, majd elindultam folytatni az öltözködést.
Ma este végre kimozdulunk egy kicsit, és még idén utoljára, teszünk egy sétát csodálatos városunkban. Nem mellesleg, baráti társaságunk egy kisebb csoportja is velünk tart, hogy kipróbáljuk a Winter Wonderlandben felállított óriáskereket.
- Igaz - nevetés közben eldőlt ágyamon. Bevallom, rabul ejtett a kísértés, hogy mellé feküdjek és esténk további részét inkább kettesben töltsük, mintsem odakint a hidegben, ám nem engedhettem, hogy önző énem átvegye fölöttem az uralmat.
Gardróbomba léptem és magamra öltöttem fehérneműmet, majd egy farmernadrágot és a körömlakkomhoz színben passzoló, mélyvörös felső mellett döntöttem. Bár nem mondhatnám, hogy a kedvenc színeim egyike, nem tagadhattam, milyen jól mutat sötét barna hajam és szintén hasonló színű szemeim mellett.
- Nos? – fordultam körbe barátom előtt. Megnyalta alsó ajkát, szája széles mosolyra szaladt.
- Ez itt a mennyország? – viccelődött. Megforgattam szemeim túlzó szavai hallatán. Derekam után nyúlt, majd úgy intézte, hogy az ágyon fekve fölém magasodhasson. – Gyönyörű vagy! – Őszinte szavait csókkal jutalmaztam.
- Imádom, hogy itt vagy nekem – arcomat pólójába fúrtam, így dörmögtem el a szavakat. Végigsimított arcomon, míg másik kezével távolabb lökte magát tőlem.
- Hol máshol lennék, ha az este legdögösebb lánya itt van? – felnevettem pimasz mosolya láttán. – Szeretlek – közelebb hajolt egy csókra, majd elengedte derekam, ezzel szabad utat engedve az utolsó simítások elvégzésének.
- Én is téged – a tükrön keresztül pillantottam rá. Ismét kényelembe helyezte magát, miközben pillantásával mozdulataimat kísérte.
Megszárítottam hajam, majd kifésültem és hagytam, hogy lágy hullámokban vállamra omoljon. Bár sokszor bizonyultam ellenszenvesnek kósza hajtincseim kapcsán, rá kellett jönnöm, hogy sokszor a laza, természetes hullámok jobban mutatnak, mintsem a szög egyenesre vasalt haj.
- Ebben mi van? - párom kíváncsian fürkészte az ágy mellé helyezett papírtasakot.
- Beth ajándékai nekünk – mosolyodtam el unokahúgom kedves meglepetésének emlékére. Elővettem a smink eszközökkel megpakolt nesszeszeremet és nekiláttam az utolsó simításoknak.
- Nekünk? – hangja meglepetten csengett. Bár vettünk egymás szüleinek ajándékot, komolyabban nem ástuk bele magunkat a másik rokonságának elhalmozásába. Számunkra ez az egész nem erről szólt.
- Igen – igyekeztem a lehető legtökéletesebb ívben kihúzni szemhéjamat, miközben Harry belenézett a dísztasakba. Az illatgyertyát emelte ki elsőként, mely az évek során összegyűjtött kollekcióm legújabb darabja volt, majd a plüssmacit, melynek pólóján párom keresztneve szerepelt. – Azok az enyémek, a tied a papírba van csomagolva – amint kimondtam a szavakat felkentem rúzsomat, majd összezártam az apró táskát és szerelmem felé indultam. Alig vártam, hogy láthassam reakcióját.
Kivette a tasakban maradt utolsó ajándékot, majd óvatosan kihámozta a csomagolópapírból. Arcomra hatalmas mosoly terült, amint széthajtotta az apró textilt és szemrevételezte legújabb alsónadrágját. Piros volt, elől egy rénszarvas fejének mintájával, úgy alakítva, hogy a jószág hírhedt piros orra pontosan a férfiak érzékeny pontjához essen. Felkacagott látva unokatestvérem vicces ajándékát, ám amint mutatóujjammal megnyomtam a rénszarvas piros orrát és a boxerből karácsonyi dallamok csendültek fel, nevetése hatványozódott.
- El kell ismerned, hogy elég kreatív ajándék – csatlakoztam hozzá. Határozottan bólintott, majd közelebb hajolt egy csókra.
- Mit szólnál, ha este felavatnánk? - suttogta fülembe. Alsó ajkamba haraptam, miközben kezemet arcára simítottam.
- Ahhoz előbb el kell indulnunk… - finoman megcirógattam alsó ajkát fogaimmal, majd kuncogva elhúzódtam tőle. Torkából kissé csalódott sóhaj tört fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése