7. rész: Alkoholmámor

Sziasztok!

Vasárnap van, én pedig megérkeztem a Carry is real 7. részével. Sajnálom, hogy a legutóbbi részt elfelejtettem címmel ellátni, most pótolom az elmaradást. Ugyanakkor remélem, elnyeri a tetszésetek a sztori, főleg most, hogy egyre inkább beindulnak a dolgok. Tudom, hogy a részek nem mindig a legizgalmasabbbak és legösszeszedettebbek, de el kell ismernetek, hogy nem lehet mindegyik tele Harryvel. A dolgoknak alakulnia kell, Chloe élete pedig nem csak Harry körül forog. Vagy mégis? ;)
Remélem, tetszik majd nektek ez a rész is! Jó olvasást kívánok hozzá!

.xx

C.

Örültem, hogy Bessie jól érzi magát Ausztráliában, ugyanakkor rendkívül hiányzott, hiszen az időeltolódás miatt eddig alig pár üzenetet kaptunk tőle. Bár a hírek szerint Liam idáig magához képest normálisan viselkedett, nem voltam biztos benne, hogy a továbbiakban is kitart majd eme énje mellett.

Mindenesetre jeleztem legjobb barátnőmnek, ha bármi történne, csak riasszon, és már indulok is, hogy fenéken billentsem a buli-mániás énekest. Persze, ha már ott járok, útba ejtem göndörfürtös barátját is, hogy megmutassam neki, ki is az igazi Chloe Haggerty, mivel úgy látszik, egyáltalán nincs vele tisztában. Miután Bessie jelezte, hogy Harold első kérdésében azt érintette, mikor látogatom meg őket a turnén, rájöttem, hogy az énekes mindössze egyetlen okból nem kívánt véget venni harcunknak, mégpedig azért, mert azt remélte, hogy végül ágyába cipelhet, majd újabb strigulaként jellemezhet képzeletbeli listáján. Erre azonban mindössze legmerészebb álmaiban kerülhet sor, ugyanis nincs az az Isten, amiért én pont vele kívánnék ágyba bújni. Ezt pedig neki is tudtára adtam.

Chloe Haggerty @c_haggerty

Sajnálom, hogy ismét összetöröm a lelkivilágodat, de csak, hogy tudd: nem leszek egy újabb csinos csaj, aki megjárta az ágyadat!!

Harry Styles. @harry_styles

Azt hiszem, összetévesztesz Liammel. Én meg elégszem a kocsival is… ;)

Chloe Haggerty @c_haggerty

Ez most komoly, Harold!

Harry Styles. @harry_styles

Oké, de nem értelek. Honnan veszed, hogy csak arra kellenél?

Chloe Haggerty @c_haggerty

Hiszen egyértelmű! Pff.

Mérgesen küldtem el az utolsó üzenetet is, majd inkább kijelentkeztem a Twitterről. Nem akartam, hogy esetleges további üzenetei még inkább felidegesítsenek. Nem hiszem el, hogy azt képzeli, csak azért, mert egy világ ismeri a nevét, már rögtön kapható leszek számára egy könnyű numerára. Tudtam, hogy igazam volt, mikor azt mondtam, nem több mint, egy pökhendi majom, mégis fájt ráeszmélni, hogy tényleg az. Mintha üzenetváltásaink során, kissé változott volna a véleményem vele kapcsolatban, most pedig felidegesített, hogy ily’ módon vesztegettem el perceket az életemből.

Drew látván rossz kedvemet, meginvitált, hogy kapcsolódjunk ki egy estére. Meghívta Hayleyt és néhány barátját, én pedig meginvitáltam az ikreket. Így legalább elterelhetem a gondolataimat arról az idegesítő, göndörfürtös dalos pacsirtáról.

Már órákkal korábban elkezdtem készülődni. Hajam lágy hullámokban omlott vállaimra, ruhám pedig fekete, csipkékkel szegélyezett darab, melyet egy rózsaszín cipővel egészítettem ki. Körbefordultam párszor a tükör előtt, majd elégedetten nyugtáztam kinézetem.
- Nagyon csinos – bókolt Drew, miközben bekukucskált az ajtómon, hogy elkészültem-e már.

- Köszönöm – mosolyogtam rá, majd táskámba csúsztattam telefonomat és a kijárat felé indultam.

- Wow – Hayley mosolyogva lépett mellém, majd miután átölelt, követelte szerelmétől, hogy készítsen egy közös képet, melyen mindhárman szerepelünk. Drew rögtön az Instagramot célozta meg a selfievel, melyet az „Életem női” elnevezéssel töltött fel a világhálóra. Egy puszival jutalmaztam érte, míg párja egy csókkal hálálta meg, mielőtt útnak indultunk volna a kedvenc szórakozóhelyünkre Londonban.

A város, méretének köszönhetően rengeteg szórakozóhelyet rejtett, egyik kedvencünk ráadásul a város szívéhez közel, bérházak között bújt meg, így elkerülhettük az utcákon át sorakozó emberek tömegét.

Alig néhány emberen kellett átverekednünk magunkat, majd miután beértünk a klubba, megkerestük a Carter ikreket, kik korábban érkeztek, és foglaltak nekünk egy beülőt, hogy mind kényelmesen elférjünk. Bevallom, meglepődtem, mikor Josh mellett találtam Rose-t, ugyanakkor nagyon örültem, hogy jól alakulnak köztük a dolgok. Joshi is megérdemli, hogy végre boldog legyen.

Váltottunk néhány szót arról, kinek, hogyan telt a napja, miközben rendeltünk magunknak italokat. Az agyam még mindig folyamatosan kattogott. Mérges voltam és sértett, ezt pedig alkohollal és barátaim társaságával kívántam orvosolni.

- Miért lógatod az orrod? – hajolt közelebb hozzám Ed, bátyám egyik haverja, miután hosszú percek óta mély hallgatásban szuggeráltam egyre üresedő poharamat.

- Semmiért – legyintettem, majd ismét kortyoltam egyet a koktélomból. Az egyre növekvő alkohol bevitel kezdte meghozni hatását. Alig másfél óra után, már nem emlékeztem, hány pohárnál is tartok, mindössze az érdekelt, hogy Alexet a táncparkettre rángassam. Ő azonban kiszemelt magának egy szőkét, és inkább flörtölésre szánta az idejét, így nem maradt más választásom, mint Ed-et mozgásra invitálni.

- A semmiért nem nyúl italhoz az ember – felkacagtam szavain.

- Komolyan? Ebben a világban indok kell az alkoholfogyasztáshoz? Nos, akkor, azért iszok, mert ahhoz van kedvem – tájékoztattam, miközben még szorosabban húzódtam hozzá. Homályosan még emlékeztem, min idegesítettem fel magam ennyire, de pontos részletekkel biztos nem tudtam volna szolgálni. Sőt, nem is akartam volna. Mindössze annyi számított, hogy jól éreztem magam a mögöttem lépkedő sráccal.

Megborzongtam, mikor nekem nyomta férfiasságát, ám egészen tetszett a dolog, hogy ilyen nyíltan adja tudtomra, felkeltettem az érdeklődését. Tovább ringattam csípőm a zene ütemére, miközben néha-néha az ülőkre tévedt pillantásom. Alex kezében a telefonjával pásztázta a tömeget, majd megállapodott rajtunk. Most az egyszer nem érdekelt, hogy esetleg megpróbál képeket készíteni rólam. Majd holnap seggbe rúgom érte, ám jelen pillanatban a csípőmet simogató kezek tulajdonosa jobban felkeltette a figyelmemet.

- Drew nem mondta, hogy ilyen gyönyörű lettél, mióta utoljára láttalak – kuncogott a fülembe. Alig értettem a zenétől, ám végül sikerült kivennem szavait.

- Miért, eddig rút kiskacsa voltam? – szembe fordultam Eddel, karjaimat nyaka köré fűzve. Elmosolyodott, mikor meglátta, hogy alsó ajkamba haraptam, hiszen jól tudta, ilyen helyzetben, ez általában jelzésként szolgál.

- Azt nem mondtam – megrántotta vállát, majd közelebb hajolt és ajkaimra tapadt. Élveztem, hogy az alkohol adta szabadságom vággyal keveredik, és örömmel engedtem kérésének, hogy nyelve számba furakodhasson.
Nem tudom, mennyi időt tölthettünk így el, ám egyre szorosabb ölelésünk és duzzadó férfiassága tanúskodtak arról, mennyire partnerem a dologban. Éppen arra készültem, hogy megkérjem, lépjünk le valahová, mikor megragadták kezemet és kiszakítottak karjai közül.

- Mi a frászt csinálsz? – Drew pillantása egyszerre sugárzott aggódást és felháborodást. Mámoros állapotomban azonban csak az utóbbit kívántam észrevenni.

- Jól érzem magam! Végtére is ezért hoztál el, nem de? – felmordultam és visszaléptem Ed-hez, bátyám azonban továbbra se kívánt elengedni.

- De nem így! – csóválta a fejét. – Ő a húgom, az Istenért! – ezúttal barátjára pillantott. Komolyan nem értettem, miért csinál ebből ekkora ügyet. Pontosan tudja, hogy sosem volt ellenemre egy éjszakás kalandok részese lenni. Sőt, ezt részesítettem előnyben. Se kötődés, se érzelmek, csak színtiszta élvezet. Ez az, ami nekem kell.

- Elég nagy vagyok már, hogy eldöntsem, mit akarok – lefejtettem magamról ujjait, majd újra ringatni kezdtem csípőmet a zene ritmusára.

- Józanon, esetleg – Drew megelégelte a dolgot. Vállára kapott, és kifele indult a szórakozóhelyről. Pár perc múlva észrevettem, hogy szorosan a nyomában követ minket Hayley is, barátaim társaságában. Felment bennem a pumpa. Rúgkapálni kezdtem, mire testvérem lábamra állított. Megborzongtam a hirtelen érő hideg levegő hatására, mire Josh felém nyújtotta kabátomat. Belebújtam a ruhadarabba, majd fittyet hányva társaságomra, az ajtó felé indultam. Ekkor azonban az ikrek vállvetve álltak utamba, megakadályozva bejutásomat. Árulók.

- Miért vagytok ilyen szemetek? – sziszegtem.

- Mert részeg vagy, Chloe és ez nem oké – hallottam meg testvérem hangját hátam mögül. Szembefordultam vele, megjutalmazva néhány gyilkos pillantással. – Ha józanul összetalálkoztok Eddel, és azt mondod, randizni akarsz vele, még talán bele is megyek, de nem engedem, hogy az alkohol hatására mondj igent valakinek, aki köztudott, hogy idejét néha kurvákkal mulatja. Remek ember, de ez egy tagadhatatlan tény. És tudod mit? Nem engedem, hogy te legyél a következő skalpja! – A hideg levegő kezdett kicsit oldani tompultságomon, így néhány néma percet követően, felsóhajtottam és megadtam magam. Végtére is, esélytelen, hogy három kigyúrt fickó és a biztonsági őr mellett visszajussak a klubba.

- Akkor is szemetek vagyok – morogtam, miközben elindultam hazafele. Karjaimat összefontam mellkasom előtt, fejemet lehajtottam és csak arra koncentráltam, hogy mielőbb az éjszakai busz megállójába érjek. Alex megveregette vállamat, miközben szemem sarkából láttam, hogy elrejt egy mosolyt. Bizonyára jót szórakozott a korábbi jeleneten, míg testvére biztatóan pillantott felém.

Drew is közelebb lépett, úgy láttam meg akar ölelni, én azonban távolabb léptem tőle. Még mindig haragudtam rá az előbbi jelenet miatt. Most Ed karjaiban kellene lennem valahol, nem pedig fagyoskodnom London utcáin.

Másnap reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Megmasszíroztam halántékomat, ez azonban nem változtatott a tényen, hogy majd szétszakadt a fejem. Oldalra fordultam, és megpróbáltam nem kihányni, tegnapi ebédemet, mikor észrevettem a pohár vizet és az Algopyrint az éjjeliszekrényemen. Drew.

Bevettem a gyógyszert, miközben felidéződött bennem néhány emlékkép a tegnapestét illetően. A bátyám rángatott el attól a sráctól. Én pedig, mintha csak tizenöt éves lennék, kivertem a huppot. Gratulálok, Chloe, remek teljesítmény. Még akkor is, ha úgy vélem, bátyámnak nincs joga beleszólni, kivel bújok ágyba és kivel nem.

Feltornáztam magam az ágyból, majd a konyhába indultam. Testvérem kedvese társaságában készítette a reggelit. Vagy az órát elnézve inkább ebédet.

- Jó reggelt! – mosolygott Hays, miközben lerogytam az egyik székre.

- Nektek is – biccentettem, majd fejemet az asztallapra hajtottam. – Van valami ennivaló? – Nem voltam igazán éhes, de jól tudtam, muszáj letuszkolnom valamit nyelőcsövemen, ha túl akarom élni a mai napot.

- Van – Drew orra alatt dünnyögte el a szavakat, ezzel adva tudtomra, hogy még mindig pikkel rám az éjjel történtek miatt. Nem volt energiám felháborodni azon, miért is morcos ő, hiszen az én estémet szúrta el, ugyanakkor egy dologban biztos voltam: nincs az a pénz, vagy ember, amiért megérné rosszban lennem a bátyámmal. Ő az egyik legfontosabb személy az életemben, és mindig is az marad.

- Sajnálom, hogy ostobán viselkedtem – pillantottam rá. Bólintott. – Azt is, hogy túlzásba vittem az italt. Azt hiszem, kicsit furcsa módon akartam megszabadulni a fejemben keringő gondolatoktól – felsóhajtott, majd apró puszit lehelt a homlokomra.

- Akkor is szeretlek, ha néha bolond vagy – kuncogott fel. Megöleltem, majd hálásan megköszöntem az elém tett rántottát. Gyorsan elfogyasztottam a felét, majd vettem egy fürdőt. A telefont is magammal vittem, így míg a kádban áztattam magam, lehetőségem volt újra írni legjobb barátnőmnek. Úgy tűnt, ő is tudomást szerzett az estéről, legalábbis arról, hogy jól éreztem magam. Sajnálattal nyugtázta, hogy ő nem lehetett részese, és rá kellett jönnöm, nekem is hiányzott. Drew-hoz hasonlóan, ő se engedte volna, hogy így elveszítsem az önkontrollt.
Mélyet sóhajtottam, majd úgy döntöttem, bejelentkezek Twitterre. Tudtam, hogy Harold minden bizonnyal válaszolt legutóbbi üzenetemre, ezzel ismét esélyt adva, hogy felidegesítsem magam, ám nem érdekelt. A munkám megkövetelte, hogy használjam ezt a közösségi oldalt.

Igazolván gondolataimat, felvillant Harry neve a bejövő üzeneteknél.

Harry Styles. @harry_styles

Nem értelek…

Harry Styles. @harry_styles

Most komolyan! Mi a baj, Chloe?

Másfél óra telt el a két üzenet között. Nem válaszoltam rájuk, csak nyugtáztam őket, majd a követett emberek tweetjeit kezdtem böngészni. Arra azonban nem számítottam, hogy itt is szemet szúr majd a göndör hajú énekes neve.
Néhány órával ezelőtt, az alábbi tweetet posztolta:

Harry Styles. @harry_styles

Látsz egy gyönyörű csillagot az égen, és erre kiderül, hogy csak egy repülő… #csalódás

Próbáltam rájönni, mire utalhat alábbi, meglehetősen érdekes hasonlata, azonban nem sikerült egyről a kettőre jutnom.