6. rész: Fiús nap

Sziasztok!

Végre sikerült ismét a szokott időben megérkeznem a résszel. Bár ez a fejezet talán nem bővelkedik annyi cselekményben, mint szokott, fontos kihatással lesz Chloe jövőjére. Remélem, ti is annyira élvezni fogjátok, mint én a megírását!
Jó olvasást nektek!

.xx

C.

Bevallom, rendesen lesokkolt, mikor megtudtam, hogy Bessie elfogadta Paul állásajánlatát. Meg voltam arról győződve, hogy saját lelke biztonsága érdekében kiáll a nemleges válasz mellett, ám a könyvelői munkával kapcsolatos elutasítás, rögtön a One Direction karjaiba lökte őt.

Nekem pedig sikerült a legrosszabb énem megmutatni, mikor hirtelen felidegesítettem magam legjobb barátnőm döntésén. Beszélgetésünk veszekedésbe torkollott, mely azzal végződött, hogy egy hat éves kislány meghazudtoló módon bevágtam a durcát és rátettem a telefont. Tajtékoztam a dühtől. Legalábbis abban a tíz percben…

Ahogy teltek az órák, egyre inkább ostobának éreztem magam viselkedésem miatt, mégis képtelen voltam arra, hogy felemeljem a telefont és elnézést kérjek Bessietől. Talán nem is lenne rám ideje, hiszen másnap utazik…

Ilyen és ehhez hasonló érvekkel próbáltam lenyugtatni magam, miközben megkaptam a lecseszést Drewtól. Őszintén rosszallta viselkedésemet, mely még inkább az önutálat felé taszított, míg végül másnap már egészen úgy éreztem, hogy szó szerint fájdalmat okoz a bűntudat. Tudtam, hogy Alex és Josh hűen támogatják Bessiet a reptéren, míg én, az állítólagos legjobb barátnője, képtelen voltam kimászni a takaró alól. Mintha valami fojtogatná a szívemet belülről.

Totál zakkant vagy. – szólt Alex üzenete, ki testvérével úton volt a reptérről hazafele.

Tényleg túlreagáltad… - Érkezett a következő, ezúttal azonban Joshtól.

Mély levegőt vettem, majd elkezdtem pötyögni egy SMS-t Bessienek. Tudnia kell, hogy mennyire fontos nekem és, hogy sajnálom, ami történt. Talán nem gondolom, hogy amit tesz, jó ötlet, ez azonban nem gátolhat meg abban, hogy száz százalékosan mögötte álljak. Végtére is az élet arról szól, hogy saját hibáján keresztül tapasztalja meg a dolgokat. Én pedig nem állhatok ennek az útjába.

Elküldtem az üzenetet, de nem érkezett válasz. Gondolom a repülő már felszállt, vagy esetleg ő még mindig haragszik, és nem szeretne most ezzel foglalkozni. Bár, remélem inkább az előbbi.

Egy gyors üzenetben tudattam a Carter ikreket is, hogy beláttam ostobaságomat, majd meginvitáltam őket egy közös ebédre. Drew úgyis dolgozik, én pedig szükségét éreztem a társaságnak.

Vettem egy nagy zuhanyt, majd felöltöztem és összébb pakoltam a holmikat a szobámban. Bár a srácok lakása ehhez képest egy szemétdomb, nem akartam, hogy elhanyagolt állapotban lássák lakóhelyem.

Miután a rendrakással végeztem, a konyhában nekiláttam összeütni valamit ebédre. Nem vittem túlzásba, egyszerű, ám igen finom ételeket választottam, melyek szinte pont akkorra készültek el, mikor barátaim megérkeztek.

- Örülünk, hogy megjött az eszed – köszöntött Alex, majd lehuppant az asztal melletti székre. Megforgattam szemeimet, miközben eléjük tettem a tányérokat.

- Ismertek… - helyeslően bólintottak, miközben belekóstoltak az ételbe.

- Igen. Önfejű vagy… - jegyezte meg Josh.

- És makacs – Testvére hozzászólásán megforgattam szemeimet. Hihetetlenek. Még akkor is, ha igazuk van.

- Oké, értettem – emeltem fel kezeimet megadóan, majd én is megkóstoltam a kimert ételt.

Mind nekiláttunk csöndben elfogyasztani az ebédünket, ám hamarosan telefonom jelzése szakított minket félbe. Felpattantam a székről legjobb barátnőm válaszának reményében, ám egy nem várt értesítés fogadott. Harry.

A korábbival ellentétben, most azonban nem a nyilvánosság előtt kívánt reagálni előző tweetemre, sokkal inkább a Direct Message opcióját választotta. Bevallom, kicsit örültem, hiszen így megkímélhettem magam további értesítések tömkelegétől. Így se tudtam még megküzdeni az egyre érkező „Kérlek, mondd meg Harrynek, hogy kövessen be engem is!” és a „Kérlek, kövess!” üzenetek tömkelegével. Az egész annyira valótlannak tűnt. Végtére is ki vagyok én, hogy rajongók kövessenek be az interneten?

- Na, mi történt? – Josh hangja rántott vissza gondolataimból. Ujjam csak lebegett idáig az ismerős név felett, most azonban rányomtam, láthatóvá téve a teljes szöveget, mobilom képernyőjén.

- Semmi… - legyintettem, ám tekintetem továbbra is a telefonra szegeztem.

Harry Styles. @harry_styles

Mi van, ha azt mondom, hogy én a „nem hordok alsógatyát” típus vagyok?

Elmosolyodtam a mondatot olvasva. Lehet, hogy nem több mint, egy egoista világsztár, de el kell ismernem, hogy kiválóan megállja helyét szópárbajunkban.

- Bessie válaszolt? – Joshra pillantottam, miközben összeráncoltam szemöldökömet.

Úgy kíváncsiskodik, mint egy idős hölgy és egy gyermek kombinációja.

- Viccelsz? Nézd, hogy ragyog a szeme! – lerogytam a székre, korábbi helyemre, miközben ujjaimmal végigszántottam a képernyőn, válaszomat pötyögve. – Szerintem az a göndör szépfiú van a dologban. Hogy is hívják? Henry?

- Harry – forgattam meg szemeimet. – És csak megmondom neki, hol a helye!

- Óh, szerintem nagyon is tudja, hol van – nevetett fel béna beszólásán szószártyád cimborám. – És úgy látom, azt is tudja, hol szeretne lenni… Az ágyadban. – Gombócba gyűrtem szalvétámat, majd hozzávágtam Alexhez. Bár tényleg furcsa, hogy híres ember lévén ilyenre szánja idejét, ám sokkal inkább betudtam annak, hogy nem akar alulmaradni párharcunkban, mintsem, hogy nekem kívánna imponálni. Hiszen valljuk be, nálam ezerszer jobb és szebb lányok veszik őt körbe az év minden napján.

Chloe Haggerty @c_haggerty

Mély csalódást okoznál… és kisebb orgazmust, néhány tinédzserlánynak és a vad fantáziájuknak.

Miután elküldtem a választ, az asztalra csúsztattam a telefont és ismét nekiláttam elfogyasztani ebédemet. Próbáltam nem figyelembe venni barátaim kíváncsi, ugyanakkor öntelt vigyorát. Amikor azonban ismét megszólalt telefonom, talán túl hirtelen kaptam érte, ezzel újabb okot adva barátaimnak, hogy tovább növeljék mosolyukat. Attól féltem, ha így megy tovább, lassan körbeér majd a fejükön.

- Fighting with him was like trying to solve a crossword and realizing there’s no right answer –kezdett éneklésbe Alex, ám miután öccse szalvétáját is hozzávágtam, majd felemeltem a villát, inkább elhallgatott. – Nagyon érik a győzelmem…

- Álmodj csak, Szépfiú! – kuncogtam fel, majd tekintetem ismét a kijelzőn megjelenő szövegre emeltem. Magamnak is fájt bevallani, de szinte faltam a szavakat, olyan kíváncsivá tett, mit felelhetett előbbi szurkálódásomra.

Harry Styles. @harry_styles

Szóval neked nem? A fenébe, ismét sikerült összetörnöd az álmaimat… L

Felnevettem szavain. Hihetetlen ez a kölyök!

Josh vállam felett beleolvasott beszélgetésünkbe, mire vállon csaptam. Nem mintha amúgy nem osztanám meg nekik, ám maga az elv, hogy leskelődik, kicsit sértette önérzetemet.

- Aú. Szadista – mormogta orra alatt, mire csak egy kedves mosollyal válaszoltam. – Milyen orgazmusról volt szó, egyébként?

- Orgazmus? – Alex olyan gyorsan kapta ki kezemből a készüléket, hogy reagálni se volt lehetőségem, majd miután megpróbáltam utánanyúlni, rá kellett jönnöm, képtelenség felérnem az ő magasságával.

- Add vissza, Alex Carter! – mordultam rá, majd finoman bokán rúgtam. Pont ott, ahol legutóbb.

- A fenébe Chloe, hogy megyek edzeni, ha tiszta lila a lábam! – dünnyögött, ám szeme még mindig a sorokat falta a képernyőn. – Azt hiszik majd, hogy ver az asszony!

- Végül is… - szólalt meg Josh, ám szigorú pillantásom láttán, inkább magába fojtotta a mondat végét.

Mire Alex végigolvasta a beszélgetést, nevetésben tört ki. Láttam, hogy ujjai megindulnak a képernyőn választ pötyögve, ám lábára léptem, és míg megrökönyödött, kikaptam kezéből a telefonom. Így jár az, aki egy Haggertyvel szórakozik.

Letöröltem a megkezdett ’óh, baby’ választ, majd saját gondolataimat kezdtem el pötyögni.

Chloe Haggerty @c_haggerty

A szupersztár éned adta önbizalmad most biztos megcsappant. Sajnálatos… J

Alighogy elküldtem a választ, végre sikerült befejeznem az ebédet is. A srácok még úgy döntöttek maradnak kicsit, így beültünk a nappaliba és ott kezdtünk el nézni egyet Alex kedvenc vígjátékai közül. A végére persze Josh bealudt, Alex pedig izomlázasra nevette hasát. Én azonban nem sokra emlékszem belőle. Szégyen, nem szégyen, ujjaim végig a mobiltelefonom kijelzőjén jártak, folyamatos vitát folytatva a göndör hajú énekessel. És bár lenyűgözött stílusa, nem hagyhattam, hogy övé legyen az utolsó szó. Ő azonban, mivel hasonlóan vélekedhetett, folyamatosan szóval tartott.

- Ilyen a szerelem… - dúdolta Alex a fülembe később, mikor kikísértem őket. Jutalmul nyelvet öltöttem rá.

Pár perccel később azonban, mikor visszarogytam a kanapéra, átgondoltam szavait. Rá kellett jönnöm, hogy bár egyáltalán nem táplálok gyengéd érzelmeket az énekes iránt, ebben a kívülállók nem lehetnek egészen biztosak. Végtére is, tény, ami tény, igazán jól elszórakoztat kis párharcunk során.

Gondolataimba mélyedtem, miközben a televízión sorra váltogattam a csatornákat, valami értelmes műsor megtalálásának reményében. Végül telefonomra lettem figyelmes. Ezúttal azonban másfajta hanglejtéssel tudatta az érkező üzenetet.

Kezembe kaptam a telefonom, majd mosolyt csalt arcomra legjobb barátnőm SMS-e. Szóval már ő sem haragszik rám. Szerencsére!

Megkönnyebbülten dőltem hanyatt, fejem alá helyezve az egyik díszpárnát. Úgy látszik sikerült Haroldba fojtanom a szavakat, hiszen már elég rég óta elküldtem legutóbbi üzenetemet. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak nem ér rá. Ki tudja, milyen kötelességei vannak egy mindennapi popsztárnak.

Próbáltam ébren maradni, ám a rossz éjszaka következményeként, eluralkodott rajtam az álmosság. Alig két perc múlva álomba merültem, és csak akkor riadtam fel legközelebb, mikor Drew kivette kezemből a távirányítót. Megdörgöltem szemeimet, majd az ablakra pillantottam. Kint már sötét volt. Túl sötét. Sikerült délutáni pihenésemnek egészen az éjszakába nyúlnia. A legrosszabb pedig nem az volt az egészben, hogy aznap nem foglalkoztam a munkámmal, hanem, hogy még mindig pont olyan álmosnak éreztem magam, mint előtte.

- Milyen volt a napod? – pillantottam testvéremre, ki már tusolás után volt.

- Hosszú. És ahogy látom, a tied is. Gyere! – kezét nyújtotta felém, én pedig elfogadtam azt. Felhúzott ágyamról, majd egészen szobámig kísért. Bedőltem az ágyamba, mondván nincs erőm lezuhanyozni, majd csak reggel, és kezembe vettem a telefonomat. A kijelző nem csak az ikrek szokásos ostoba üzeneteit tudatta velem, de Harry és Bessie megnyilvánulásait is.

Legjobb barátnőmével kezdtem, jót mosolyogva az ausztrál gasztronómiát illető panaszkodásáról. Bepötyögtem neki egy gyors választ közös beszélgetésünkben, majd Harold nevére váltottam.

Harry Styles. @harry_styles

Miért gondolod, hogy beteg vagyok?? Szerintem ez a művészet egy remek kifejezési módja…

Harry Styles. @harry_styles

Óh, képzeld, most robogott be hozzánk egy barna szépség… mindjárt kifaggatom, mit tud még mondani a BKB-ról

Megforgattam szemeimet az üzenetek láttán. Úgy döntöttem az írás szerinti sorrendben, tehát először tetoválásait illetően részesítem válaszban. Próbáltam összeszedni gondolataimat, hogy most is hasonlóan frappáns szavakkal ajándékozhassam meg, mint mikor megjegyzést tettem kivarratott karjára és mellkasára, ám elég álmos voltam ahhoz, hogy ne legyek száz százalékig elégedett soraim minőségével.

Chloe Haggerty @c_haggerty

A művészet változik, ahogy az emberek is… Az viszont, hogy nyolcvan évesen majd valakinek a megnyúlt lepkédet kell nézegetnie, nem éppen szívgerjesztő… :D

Chloe Haggerty @c_haggerty

Oh, és, ha kérdésed van, tudod, hol találsz. ;) Nem kell ártatlanokból információkat kicsikarni…